Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ha nem is lett volna az üzlet neve kiírva, Zsombi anélkül is tudta tudta volna, hogy itt bizonyára állatokat árulnak: az orrfacsaró bűz, az eledelek, és állatok szagának keveredése nem volt bizalomgerjesztő, de hát ezen nem kell ám csodálkozni. Viszont azon igen, hogy benn, üzletben meglehetősen kellemes szag uralkodott. Nem mondható rózsásnak, de ezerszer jobb volt, mint kinn. Valami bűbáj lehet az ok.
Zsombi körbenézett: szűk hely révén, igyekeznie kellett nehogy leverjen valamit, úgyhogy igyekezett lassan, óvatosan forgolódni. A plafonon lógó denevérek, lenn, a ketrecben lévő kneazle-ek, cruppok lenyűgözték Zsombit. Azonban nem akart továbbra is ott álldogálni a mindenség közepén, szerencsétlenül, így hát szeme a baglyok után kutatott. Csakhamar meg is találta őket, így hát megközelítette az említett állatokat.
Rövid ideig nézegette magában, ugyanis a következő pillanatban hallotta, amint valaki ráköszön. Oldalra fordul, és egy ismerős arcot vél felfedezni a másikban. Szája mosolyra húzódik, majd megszólal:
 - Ó, hali! Dede, csak hát nem tudom melyik éri meg jobban. Nem vagyok otthon a baglyokban, vágod - nézett a fiúra tanácstalanul. - Aha, pár hónapja érkeztem - bólogatott Zsombi.
Sokszor látta már a srácot a klubhelyiségben, meg összességében a folyosón. Zsombinak rettenetesen jó arcmemóriája van, hamar megismer mindenkit, általában a nevekkel van gondja, de hát kinek nincs? De azt száz százalékra tudja, hogy a srác prefektus. Gyakran látta a fiú jelvényét a talárján, illetve ha emlékezete nem csal, ő volt az egyik eridonos, aki eleinte segített neki kiigazodni a kastélyban.
 - Amúgy Zsombi vagyok - nyújtotta felé kezét. Lehet nem ártana jóban lenni egy prefivel, még jól jöhet egy ilyen barátság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ennyit a nyitott szemmel alvás kamuzásról, az esetben ha észrevenne, mert halkan énekelni kezdem a Touch off-ot a csodálatos és utánozhatatlan japán kiejtésemmel. Közben le nem veszem a szememet a táncoló leányzóról, miért is tenném? Talán elesik a vizes füvön. Amúgy meg jól táncol, nem lehet tagadni.
És ahogy gondoltam az előbb, el is esik. Egyből eszembe jut, hogy ez a liba nem talált jobb helyet a táncolásra? Vagy ez direkt azért ott táncolt, hogy elessen és valami szőke herceg fehér lovon a segítségére siessen? Azaz nem fehér, hanem szürke lovon, mert nincs olyan hogy fehér ló. Nagyon szemét módon a számat eltakarva nevetgélek, szépen arrébb nézve. Talán még megüt ha azt hiszi rajta nevetek. Pedig nem azt csinálom. Jó, azt, de most miért, nem szabad? Ez nem talált jobb helyet a táncolásra én meg nem találtam jobb helyet a zenehallgatásos pihenésre. Igaz, jobb hely lehetne a szobám is, de ott nem nézhetnék ilyesmi műsort. De szemétláda vagyok.
Ez volt a legérdekesebb eddig, a többi kint tartózkodó csodabogár nem csinál hasonló dolgokat. Nem esnek el, vagy táncolnak, semmi ilyesmi. Pedig eljátszhatnának valami jó musicalt, vagy nem is tudom. Mondjuk a Muzsika Hangját? Az jó, lennék Lis- akarom mondani azaz gondolni von Trapp kapitány, ha beállnék. Márpedig abba valahogy beállnék, mert szuper az a musical! És most csak így a semmiből elkezdem énekelni a So long farewell-t, és a körülöttem lévők elég furán nézhetnek rám, de ez engem egy cseppet sem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A nagy sietségben el is feledkezem arról, hogy körbenézzek. Ez talán azért is van, mert nem egyszer jártam már itt az évek során, de kis késéssel az én figyelmemet sem kerülik el a kisállatok. Sajnos azonban egyikük számára sem vagyok jó hír, tökéletesen elvagyok a baglyommal, nem szándékozom vásárolni, de pénzem sincs elég kéznél. Otthon volt egy kutyánk, akihez ragaszkodtam, a suliba pedig megfogadtam, hogy nem hozok és nem is tartok semmilyen más kedvencet. Azt hiszem, hogy ez már így is marad, aztán ki tudja, lehet egyszer a szobám előtt hever majd egy doboznyi kiscica, esetleg puffskein. Ne legyen így. Viszont kertes házat akarok egyszer, ha nagy leszek, és telik majd rá a botanikus fizetésből, úgyhogy biztosan lesznek négylábúak még körülöttem, csak egy kis időre van szükségem. Pár év.
- Legjobban az eladó tud segíteni - állapítom meg vigyorogva. Persze a diákoknak is szoros kapcsolat alakul ki ezen állatokkal, tudják jól egymástól, hogy melyik fajta mennyit bír repülni, mennyire fürge, s melyik csipked kevésbé. - Akkor épp ideje beszerezni valakit, akivel levelet küldhetsz az otthoniaknak - fogok vele kezet, miközben jól érthetően bemutatkozom. Tudom, hogy erre már sor került korábban, de nem hibáztatom őt azért, amiért a nagy izgalmakban elfelejtett annak idején, volt fontosabb megjegyezni valója a nevemnél. Az azért látszódik rajta legalább, hogy nem vagyok neki teljesen idegen, hiszen a körletünkben se vagyunk egymástól messze, látásból kell ismerjen.
- Melyik szimpatikus?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hagyok neki időt a gondolkodásra. Velem előfordul néha, hogy kifejezetten zavar, ha ott van valaki mellettem egy-egy vásárlásomkor, mert azt érzem, hogy sürgetve vagyok.
- Az enyém? Hát, olyan közepes méretű, vörösesbarna és nagyok a szemei - válaszolok a kérdésére, majd a puffskeinek felé veszem az irányt. Nagyon aranyos varázslényeknek gondolom őket, titkon kicsit irigykedem azokra a kastélylakókra, akik büszke gazdáik lehetnek, de a helyzetemet a háziállatok kapcsán már kifejtettem.
Fél szemmel figyelemmel kísérem Zsombort, aki ezzel a lépésemmel bőven kapott időt arra, hogy mérlegeljen. Ügyes srácnak tűnik, biztos vagyok benne, hogy egy szempillantás alatt kiválasztja magának azt a baglyot, ami majd hozzánő a szívéhez. A döntésben egyébként sem akartam erőszakos lenni, sem befolyásolni, mert véleményem szerint ez a kiválasztás a varázsvilágban egy olyan bensőséges folyamat, ami a pálcaválasztással együtt csakis magunkra tartozik. Aztán, ahogy látom is, pillanatok alatt sor kerül a vásárlásra.
- Nagyon nem lehet mellélőni - árulom el a nagy titkot, hiszen a legtöbb ilyen, tenyésztett bagoly tudja a dolgát. Nagyon ritkán hallottam olyanról, hogy utólag kiderül, mégis kelekótya állattal van dolgunk, de itt a faluban egyébként jó hírnévnek örvendenek a boltok, a minőség garantált.
- A baglyok elég erős állatok, nem is hinnéd róluk, hogy mennyit bírnak. Akár a hangyák. Aranyosnak tűnik - nyugtatom meg a válaszommal, miközben végigmérem a választott állatkát. - Jaa, nem, csak a Fő utczát jártam, aztán megláttalak. Gondoltam hátha kell segítség - vonok vállat egy laza legyintéssel a kérdésére.
- Ne is mondd... Kettőt pislogok, és nyakamon a VAV. Bárcsak újra elsős lehetnék. Használd ki az időt, amíg nem kapsz annyi leckét. Na de miért kérdezed? Sajnos már elpasszoltam az összes korábbi jegyzetem, a többi meg kell a VAV-hoz ismétlésre. - az alsóbbévesekkel sikeresen leboltoltam, hogy a feleslegessé vált könyveket jó pénzért megvegyék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nos, nem teljesen hiszem el amit mond. Fel is vonom a szemöldökömet, hogy nem ver át, tudom, hogy valami simlisség van a dologban. De nem kommentálom a dolgot. Leellenőrizni úgy sem tudom, és ha tudnám sem akarnám. Szóval részemről ejtve ez a téma.
- Rendben, akkor meghívhatsz egy fagyira – egyezek bele nagy kegyesen a dologba. Úgyse fogja egy árkategóriába sorolni őket, annyiban hagyni sem. Legyen meg akkor az öröme. Szerintem tényleg simán jól járok, és még nem is láttam a telefont. Rámosolygok amikor megköszöni, és biccentek egy aprót. Tényleg nagyon szívesen.
- Csak mert egy cuki paci a ház jelképe, azért ne nézz minket ártalmatlannak. Jól álcázzuk magunkat – nevetek fel azon, ahogy fixíroz. Bárhogy is próbálkozik nem fog belém látni, még ha bele is olvas az elmémbe sem. Vagyis látja a publikusabb gondolataimat persze, de mindabból, amit mélyen elrejtve őrzök semmit nem láthatna, akár kivédeném az agyturkálását akár nem. Szerintem még én se vagyok tisztába azzal, hogy mi minden rejtőzik ott, sőt tuti, hogy nem.
- Van egy húgod? És ide jár? – kiáltok fel meglepődésemben. Na ezt nem gondoltam volna. Meg nem is említette még soha. Vagy igen és én nem figyeltem? Még az is meglehet. Rögtön millió kérdés jut az eszembe, hány éves, melyik házba jár. De nem árasztom el velük, lehet, hogy ezt is mind elmondta már. Ciki lenne újra végigkérdezgetni akkor.
– Lehetőleg törvényes megoldásokon gondolkozz a becsempészésemmel kapcsolatban, tudod, jókislány vagyok – rábökök a jelvényre, ami a földön heverő taláromon pont jól látszik. Igen, prefektus vagyok, példamutatok, de ahogy lehetőségem van rá már le is veszem az uniformist, hogy a saját cuccaimba legyek. Kényelmesebben tudok felmászni az ablakpárkányokba, vagy akár egy alacsonyabb fa ágára. És futni is gyorsabb normális szerkóban. És az összes szabályszegési ötletemet száműzöm a fejemből, amennyire csak tudom.
- Ne is akarj belegondolni. Hidd el, jobban jársz – a megölelős mondatára nem reagálok, legalábbis láthatóan nem. Egyelőre nem érzem magam annyira rendben, hogy felvetődjön bennem az ölelkezés gondolata. Oké, egy emberrel menne a dolog, de még nála se éreztem azt, hogy hű hát én most azonnal meg szeretném ölelni. Ez a fajta fizikai érintkezés még eléggé elérhetetlen távolságban lebeg a szemem előtt, sokat kell még dolgoznom, hogy eljussak odáig. Kis híján felnevetek az abszurd feltevésen, hogy ha meghalok akkor megcsókolhatnak. Kicsit morbidan hangzik.
– Ekto gamat! Ha az engedélyem nélkül megteszed akár halott vagyok, akár nem, visszajövök kísérteni és pokollá teszem az életedet – na ez már haladás, nem rögtön behúzni akarnék neki egyet… amit úgyse tudnék megtenni. Azt, hogy a fiú vajon tudja-e, hogy idéztem egy nagyon fantasztikus mugli filmből nem tudom, de végül is elég érthetően elmondtam a lényegét, szóval az se baj ha nem.
- Mit csinálnak a hajammal a mókusok? Ilyen bekerülni a varázsvilágba? Csak mert engem messze elkerült mindenféle fodrászképességű állat – furcsa meséik vannak a varázslóknak. Meg igazából egy csomó minden tök fura velük kapcsolatban, nem véletlen, hogy még mindig sok mindent mugli-módon oldok meg. Nekem az a természetes. Kivéve ha elemi mágiával meg tudom csinálni, mert akkor naná, hogy úgy teszem.
Felvonom a szemöldököm a kérdésére, hogy minden rendben van-e már velem. Hát nem, nem is lesz egy darabig még. Idő amíg lecsillapodik a felborzolódott idegrendszerem, de most eléggé elszánt vagyok ahhoz, hogy próbálkozzak a határokat feszegetni, nem fogok itt órákat ücsörögni, mire minden napsütéses sárga lesz körülöttem. A sima fehér fal már nagyon nagy haladás. És nem azért húzódtam hátra, hogy messzebb legyen, hanem mert így kényelmesebben ülök. Látom rendesen az arcát, nem kell kitekerednem. Ennyi az egész.
- Fogjuk rá, úgyhogy akkor játszunk. Az lesz, hogy megpróbálunk kezet fogni anélkül, hogy elfeketedne a fal – mondom határozottan és már nyújtom is felé a jobbomat, mintha most találkoznánk először és épp bemutatkoznánk. Kicsiben kezdjük, és nagyon de nagyon bízom abban, hogy nem fog kiröhögni egy ilyen buta ötlet miatt. Ez se tűnik könnyűnek. Valószínűleg nem is fog menni elsőre, de még másodikra sem. De én részemről most ráérek, és mivel ő meg a tabletra vár így valamelyest ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még nem igen sikerült megszokni, hogy a koliból kicuccoltam, a csillaghoz meg be. De ismerjük el, hogy jóval kényelmesebb, hogy a fürdőkádban el lehet tespedni és nem a tusolóban tudok le mindent 3 perc alatt, fertőzésektől rettegve. Negatívum? Nisa továbbra is morcos, amiért kiköltöztem.
Éppen Duploval játszunk a nappaliban, mire az órára sikerül néznem és realizálom, hogy még mindig nem sikerült egy bugyinál többet felvenni. A dudálásra elnyomok egy káromkodást, majd szaladok is öltözni. Persze csak az után, hogy adok egy nagy csókot a kutyus nózija hegyére. Beleugrálom magam egy rövidnaciba, majd találomra felrántok egy pólót. Nem talált, ez nem az enyém. Mindegy.
- Nem, nem, jövök - rángatom magamra a napsárga converset, majd vigyorogva be is csukom magam után a lakást. Még sehol senki, így a falnak dőlve várok, mi legyen.
- Én! - felelek, a kezemben szorongatva a pórázt, meg a nyakörvet, amit előre megvettem, miután tanácsolták. Oda is szökdécselek, majd egy kék tincset odébb fújva nézek fel szép mosollyal Igorra. - Duplo szétcincálta az új labdáját. Ne mondd meg neki, hogy tőlem tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

És akkor ide most beiktatok egy teátrális sóhajt. Mármint, egy sóhajt, de ez olyan jól sikerül, hogy bármelyik színházban megirigyelnék, pedig tényleg csak az engem nyomasztó élmények súlya teszi annyira nehézzé, hogy majdnem koppan az előbbi szemforgatáson. Közben Zlatan tekintetét végig magamon érzem, de valószínűleg azt se venném észre, ha mögöttem a szemével megb*szná a fél utcát. Szóval most vagy tök figyelmetlen vagyok, vagy csak egyszerűen önző. Lehet fogadni melyik a valószínűbb.
- Azért remélem szólsz, ha kiderül valami - vonom meg a vállam, igyekezve úgy csinálni, mint akit nem érdekel, de azt hiszem ez ismét csak egy rosszul palástolt gesztus. Inkább beverem a maradék szendót, és elégedetten törlöm meg a szalvétával a számat. Kösz. Ez most egészen ösztönösen jött, szerencsére odáig nem jutottam, hogy hangosan is kimondjam. Ez már így is túlzott udvariasság tőlem, főleg,h a így is hallja.
Éppen én is kezembe veszem a poharat, de a mozdulat a szám felé megakad a feszült figyelem közepette. Elfintorodok. Hatásvadász eszközöket használ, és ugyan csak tippelgetek mi a célja, de felettébb idegesítő, hogy tényleg hatással is van rám.
- És ahogy ezt mondtad, egészen biztosan kiváltságosok egész hada vonult el lelki szemeid előtt… - most rajtam a szemforgatás sora. Zlatan egészen biztosan szívesen osztja meg az örömeit mással, főleg ha az illető nőnemű, elég jó bőr és még a hasznára is van. Kiváltságos. A gesztus után a tekintetem Ombozi arcára vándorol, és a pillantása nem is enged másfelé néznem. Ajkaim elnyílnak és egy szekundumra elakad a lélegzetem. Egészen halványan megrándul az állkapcsom. Áucs, azért ez a mondat fájt. De aztán csak felnevetek és végre elszakítom barnáimat az ő tekintetétől.
- A többséget így is messze lekörözöm itt. És ezt te is tudod - dőlök hátra magabiztosan mutatva körbe csupán a kezem egy elegáns mozdulatával, miközben arcomon félmosoly játszik. A szemeim nem követik a kezem, így fogalmam sincs kik lehetnek az állítólagos versenytársak. Persze b*szottul idegesítő az az idióta pókerarc, amiből ha akarnék se tudnék kiolvasni semmit, hiába figyelem ismét a vonásait. És méghogy nem turkál a fejemben! Hah! TAKARODJ INNEN, B*SZOD!! (Ez az, ennél jobban már tényleg nem égethetném le magam…)
Amikor végre megmozdul a szemöldöke olyasféle elégedettség önt el, ami még engem is meglep. Apró győzelmek.
- Akkor ezt most bóknak veszem - szemtelen vigyorral iszom bele végre az eddig csak szorongatott pohárba. Már annak idején is elég jó voltam, a… igen, ott. Ha tudná, hogy még fejlődtem is azóta. Nyilván a tapasztalat. Előredőlök, és felkönyökölök az asztalra, a lábaim viszont az előbbi pozícióban maradtak.
- Oh, drága, tudhatnád, hogy jelenleg csak egy rohadt zuhanyra vágyom. Na jó, még talán egy cigire és sörre, valamint arra, hogy a halott képe eltűnjön a fejemből - fejtem ki a terveimet, és esetleg még hozzácsapnék egy kiadós alvást is (akár az ő ágyában).
Még előrébb csúszok, hasamat már szinte teljesen az asztalnak nyomva, és egy cseppet halkabb hangon folytatom. - Ha tényleg téged akarnálak, már régen nem lenne rajtam bugyi - fejezem be elégedetten somolyogva ahogy hátradőlök. Apropó fehérnemű… amúgy van rajtam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban a kanapén | x


Figyelem, ahogy megszerzi az egyik szőrlabdát és hallgatom magabiztos kijelentését, ami azonban lassan, de biztosan bizonytalanná lesz. Szerintem is nézzük meg, nem áll az semmiből. Átveszem a laptopot egy hálás bólintással és lerakom combomra, ahol éppen nem járkál egy kis tappancs sem. Egyelőre.
Felnyitom a gépem és szaporán kezdenek száguldozni hosszú, fehér ujjaim a billentyűkön, gyors, csöndes kopogással, ami persze jól felkelti a kiscicák figyelmét, mind fülelnek, nézelődnek és elindulnak erre. Egyikük azt használja ki, hogy egész karom mozog ténykedésemtől, így abba kapaszkodik bele, arra fekszik rá. Más magára a klaviatúra részre próbál rásétálni. Finom mozdulattal söpröm le, rá se nézve. Kajlán hullik le mellém a kanapéra és eltökélten indul meg vissza ismét, úgyhogy megint lelegyintem. Elvagyunk.
Miután rákerestem, hogy festenek az x idős kiscicák és pár rájuk sandítással összevetettem őket a felbukkanó képekkel meg leírással, megállapítom, hogy nagyjából tényleg öt hetesek. Szóval jöhet az "öt hetes kiscicák etetése" keresés.
- Nem kaphatnak tehéntejet - teszem közkinccsé fontos felfedezésem, a képernyőt  szemlélve. Erre minden oldal felhívja a figyelmet. Úgyhogy sajnos nem adhatjuk nekik azt, ami itthon van.
- Tejpótlót javasolnak. Ilyen korban, 4-5 hetesen pedig már kaphatnak némi beáztatott száraz tápot vagy konzertvet is - folytatom a keresési eredményeim ismertetését a navinéssel.
- Itt maradnál velük, míg én elugrom ezekért? - tekintek a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

MERSE és a golymók
kora délután | x


Vékony szemöldököm felszökik a semmiből jött kérdés nyomán.
- Iiigen... - nyújtom el kicsit a válasz elejét, mintegy határozatlanul. Már nem a feleletem határozatlan, hanem az, hogy ezt vajon most miért. Várakozón pislogok emiatt a srácra, hátha kiderül, mi miatt fontos ez most.
- Hát nem - mosolygok a táblás ötleten. Pedig tényleg hasznos lett volna.
- Ugye? Tök jól csinálja - méltatom a golymók egyedi étkezési szokásait. Noha felmerül a kérdés, miért dicséretes ez a módja a táplálékbevitelnek, vagy hogy egyáltalán milyen szempontok alapján ítélendő egy ilyen folyamat értékelendőnek. Ne kérdezd, mert fogalmam sincs! Bár a válasz talán csak annyi, hogy: mert nekem tetszik.
- De foghatod még, ha szeretnéd - ajánlom neki, miközben azért persze átveszem, ha már visszanyújtotta. Csak úgy láttam, mostmár megbarátkozott vele, akkor pedig nem akarom ám én ellopni tőle a golymók nyújtotta élményt.
- Beadhatjuk a Mancs-helyre - bólogatok. Az lenne a legjobb megoldás. Nincs rajta semmi jelzés, ami arra utalna, hogy valakinek a kskedvence. Mr. Billy-Bobnak volt, ezért is volt érdemes előbb keresgélni a gazdáját. Itt most nem erről van szó. De ha mégis valakihez tartozna, a menhely dolgozói neki is visszajuttathatják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Adam Kensington

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rengeteg furcsa szülő-gyerek párost látok nap, mint nap, a rendelőben és az előkészítőben egyaránt. Sokakat nevel egy szülő, vannak mozaikcsaládosok, és rengeteg, akiknek egész életemben csak az anyukáját vagy apukáját láttam. A szüléseknél pedig néha meg sem jelenik az apuka. Kislányként mindig azt hittem, hogy csak nekem van ilyen furcsa családom, hiszen a körülöttünk lévők legtöbbjének egyben volt a családja. Akkor nagyon haragudtam apura, nem hittem el, hogy olyan nagy kérés, hogy ne engedjen el minket, de ez nyilván nem csak az ő döntése volt. Ez az egész dolog nem tett jót nekem, de sosem ezért voltam igazán mérges rá, hiszen tisztában voltam vele, hogy egy váláshoz két fél kell. Az már inkább feldühített, ahogy anyámról vagy anyámmal beszélt, holott ő állandóan azon volt, hogy a körülményeket figyelembe véve a lehető legjobb kapcsolatom legyen az apámmal. Ha anya úgy beszélt volna apámról, ahogy ez fordítva történt, akkor valószínűleg nem tanított volna meg angolul, csak azért hogy tudjak vele beszélni és apa nem emlegethetné büszkén a meetingjein, hogy a lánya gyógyító, mert egyszerűen nem tudna róla. Nagyon régóta nem élnek együtt, de még mindig képes fröcsögni anyáról, amiért már egypárszor kiabáltam vele, de láthatóan nem értett belőle. A makacsságomat egyértelműen tőle örököltem. De azért remélem, nem hasonlítok rá túlságosan. Az biztos, hogy mindketten karrieristák vagyunk, de én előbb adnám fel a rendelőt, a végigtanult egyetemi éveket és mindent, ami ezzel jár, mint a családomat.
- Rengetegszer. Egyszer azt mondta, hogy ha valaha szülő leszek, olyan elviselhetetlen lesz, hogy a gyerekem maga akarja majd, hogy egy óceán válasszon el minket - és konkrétan ez a kapcsolatunk daddy-vel. Én leb*szom, ő elmondja, hogy én sokkal szarabb ember vagyok, mint ő, én meg sem hallom, ő boldog, mert most aztán megmondta a tutit. Aztán mindketten elfelejtjük, mert úgy könnyű. Utána mivel azt is elfelejtette, hogy mit mondtam neki, kezdjük előröl. Ez egy ördögi kör, amit csak úgy szakíthatunk meg, ha eljátszunk, hogy amúgy minden f*sza, és havonta egyszer vagy kétszer bájcsevegünk olyan triviális dolgokról, mint az időjárás vagy a munkánk. De legalább gyakorlom az angolomat. Rá is fér, mert bár szeretem Magyarországot, a második anyanyelvemet szinte sosem tudom itt használni, a mondatokba szúrt angol kifejezéseken kívül.
Kicsit meglepődöm, amikor a férfi megkérdezi tőlem, hogy mit ennék, de tulajdonképpen már gondolkodtam azon, hogy rendelek magamnak az egyik süteményből, amit befele jövet láttam az üveg mögött, úgyhogy kihasználom az alkalmat.
- Abból a fügés tortából kérnék szépen - biccentek a pult felé, és bár fügéből nehezen lehet rosszat csinálni, azért remélem, csak egyféle van, mert fura lenne most elkezdeni magyarázkodni, hogy hogy nézett ki. De szerencsére nem kérdez vissza, csak bólint, jegyzetel és a férfire pillant.
- Köszönöm. Majd megmondom neki, hogy egy igazi kerítőnő - úgysem fogom. Mire felhív, addigra vagy elfelejtem, vagy egyszerűen nem akarom majd megosztani vele. A mi beszélgetéseink - mily meglepő - nem túl személyesek, inkább csak megpróbálunk a lehető legfelszínesebben letudni azt a negyed-fél órát, amennyit muszáj. Mindketten tudjuk, hogy a személyeskedésből egyenes út vezet a veszekedésig, legalábbis nálunk. Miután realizálom, hogy én alig ittam a forró csokimból, nekiállnék, de félúton inkább meggondolom magam, felemelem a táskám, és a csészém, átsasszézok pár üres asztal között és leülök a férfivel szemben. Nem véletlenül kerültem anno az Eridonba.
- Amúgy Blossom vagyok - bököm oda, mellékesen mielőtt belekortyolok az italomba. Semmi doktor, semmi Miles, csak Blossom. Azt hiszem ez vagyok én. A Milest mindig utáltam, de anyám vezetékneve és az én keresztnevem sosem hangzott jól együtt, így maradt az, amit születésemkor kaptam. A doktort pedig kizárólag formális szituációkban használom, egyébként csak sznobságnak tartom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Lefogta a húrokat, a hangok pedig magától értetődően hagyták el az ajkait. Egész sokan voltak a kocsmában, és ez elégedettséggel töltötte el. Na nem mintha a nagyközönség felérne egy falusi közeggel, de ez is megtette. Hónapok óta itt rostokolt, és lassan már Ákos sem válaszolt az üzeneteire. Az igazi közönsége azt sem tudta, hol van. Az igazi közönsége, akik nem használnak varázslatot, és akik úgy fogadták el, ahogy van.
- Now we call against the tide / those distant days are flashing by... - Behunyt szemmel énekelt. Addig sem látta azokat az értetlen tekinteteket, akiknek fogalmuk sem volt, miről szólnak a dalai. A legtöbbjük talán a szavakat sem értette, még akkor sem, ha magyarul énekelt volna nekik. Mindegy is. Nimródnak most csak a közönség kellett. Kész szerencse, hogy a csárda tulaja benne volt az alkuban. Ingyen ital, cserébe ő ingyen szórakoztatja a részeg vendégeit. Ha nem is a legjobb megoldás, de amíg nem kezdődik el a turné és itt ragadt a faluban, lefoglalja magát.
Kinyitotta a szemét, és végigmérte a közönséget. A fele sem hallgatta meg. A mocskos kis történeteiket mesélték egymásnak, vagy éppen a pohár fenekére koncentráltak.
Felsóhajtott és letette a gitárt maga mellé. Épp itt volt az ideje, hogy begyűjtse a kemény munkával megkeresett italát. A pulthoz indult, megejtett pár szép szót a pultos lánynak és kikérte az italát, majd háttal a pultnak támaszkodva figyelte az embereket, hátha akad itt valaki érdekes, akivel elszórakozhat aznap este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

szombat délelőtt | o

Bólogatok, bár igazából nem is tudom, hogy milyen válaszra számítottam. Mondhatni hülye kérdés volt. Még szép, hogy minden érdekli a növényekkel kapcsolatban. Hiába ezt még mindig nem sikerült kinőnöm: a buta kérdéseket és a hirtelen témaváltásokat. Na meg a látszólag teljesen értelmetlen megnyilvánulásokat, legalábbis másoknak értelmetlennek tűnik. Mint most is, Angliával.
- Oh, jaj hát én se voltam még, csak … csak tudom – vonom meg a vállamat kicsit elpirulva zavaromban. Nem most fogok elkezdeni áradozni arról, hogy mennyire érdekelnek a  különféle kultúrák meg minden. Főleg mert egy újabb érdekességet tudok meg a thai írásról.
- Milyen akkor a thai írás? – kérdezem meg enyhén félrebillentett fejjel. A stég körül szerencsére van bőven bot, ha nagyon szeretne tud a homokba firkálni. Már ha megmutatja, ha nem, hát nem. A japán és kínai betűket ismerem, mármint láttam már olyan szövegeket. Elolvasni persze nem tudom őket, de szeretek gyönyörködni bennük.
Bólintok egyet, hiszen én is úgy gondolom, ahogy a fiú mondja. Az egész világ szép, az egész világ csodálatos, fantasztikus, tele lehetőségekkel, tele felfedeznivalókkal.
- Kacsáknál nem tudom, végül is nem falkába meg ilyesmibe laknak – egy kicsit felvonom a szemöldököm a kijelentése hallatán. Nem teljesen igaz, amit mond de értem, hogy mire akar kilyukadni. Mindenesetre nem állom meg, hogy újabb felvilágosítást adjak az állatokról és dolgaikról. Nahát hogy én milyen sokat tudok ezekről?!
- Vannak olyanok, akiknél matriarchátus van, a nőneműk vezetik meg ők a vezérek. Az elefántok például, na meg a hiénák. Ki gondolná, hogy azoknál a röhögő dögevőknél a pasikat csak kihasználják, mi? Az imádkozó sáska se semmi, bár azok ugye nem laknak együtt. Csak épp a hímet elfogyasztják mialatt az utódnemzés zajlik – dobolni kezdek az ujjaimmal a térdemen mialatt beszélek, nem nagyon tudok nyugton ülni. Mellesleg szerintem sem nemhez kötött az, hogy ki a vezéregyéniség, de erre már nem térek vissza.
- Ha végzel a sulival még megteheted. Áh de ahogy hallom a tapasztalatszerzés nem maradt el – mosolyodok el, és szinte már látom a lelki szemeim előtt a virágok között sürgölődő fiút. Illik hozzá az a közeg.
- És, miket szeretsz még csinálni? – teszek fel egy újabb kérdést mialatt az egyik kacsa úgy dönt, hogy megunja a szemlélődő szerepkört, szárnyaival sűrű csapkodásba kezdve végül felreppen a stégre. Egy hangos hápogással megrázza magát, farktollai vidáman billegnek jobbra-balra. Látszik, hogy azon tanakodik kihez menjen oda először egy kis finomságot kérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kemény egy hét volt ez. Rengeteg mindent kellett bedolgoznia bájitaltanból, mert valahogyan mindig úgy hozta az élet, hogy nem érezte jól magát a tanév vége felé azokban az időpontokban. Nem állhatja a bájitaltant, és a professzor úr sem éppen a szíve csücske, de ez fordítva is így van. No, de nem baj. Nem szerethet mindenki mindenkit. Lehetnek ilyen rossz ízlésű fazonok, akik Mersét nem kedvelik. Pedig ő imádni való. Legalábbis szeret így gondolni magára.
Ma nincsen az a nagy meleg. Inkább esős, viszonylag hűvösebb idő van. De – bizonyára titokzatos származása miatt – ez már nagyon hideg a fiúnak. Így egy szürke, lenvászon ingben, és arra egy piros bőrdzsekit húzott. Lefele fekete farmernadrágot visel, és egy dzsekijéhez passzoló piros sportcipőt. Fejébe baseball sapkát húzott, ami fekete színével hajkoronájába olvad. Elején a jellegzetes kis fehér pipa  díszeleg.
Kezeit zsebre tette, s miközben akkurátus léptekkel közlekedik a falu fő utcáján, halkan dudorászik. A kastélyban hagyta fülhallgatóját, amit meglepő módon csak akkor vett észre, amikor a faluba ért. Kelletlenül fintorogva áll meg egy könyvkereskedés előtt, de végül elégedetten mosolyodik el, miközben végig méri magát a kirakat tükrében.
„Jó választás volt ez a piros…”, bólogat elismerősen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A vékony szemöldök megemelkedésére a vastag, borzos szemöldök megemelkedése a válasz. Nem tudja eldönteni, hogy most tényleg ismeri vagy ez amolyan „persze, hogy tudom, hogy miről van szó, mert égő lenne, ha nem”. Megnyalja meglepően száraz, kicserepesedett ajkait, majd megszólal.
- Nem baj, ha nem – kezd bele nyugtató hangon. – Én sem ismertem a gö-ga-gar-golymókot – nyögi ki nagy nehezen. Még nem jut azonnal az eszébe a lény neve. Közben még a kis cukiságot még mindig tenyerében tartja. - Csak azért kérdeztem - kezd bele a magyarázatba, szabad kezével hadonászva. - Mert te varázsszülött vagy - szegezi hosszú mutatóujját Thomasra. - Én meg nem. És nem ismerem a varázslényeket. Ebből arra következtettem, hogy a varázsszülött sem ismeri azt, ami nekem normális - hatásszünet. - Érted?
Szavakba öntött válasz helyett, csak fejet csóvál, hogy „nem, vidd csak nyugodtan”, és teszi tenyerét a fiúé mellé, így a golymók egy halk „purrogás” kíséretében átugrik Tomra.0
- Á, nem is rossz ötlet – bólogat serényen. – Mi szó szerint állati jó dolgokat csinálunk együtt – nevet fel gyermeteg módon, arra utalva, hogy mindig valami állatokkal kapcsolatos dolog történik, amikor találkoznak. – Tényleg, Mr. Billy-Bob gazdája meglett, igaz?
Zsebébe vágja kezét, majd az egyik ablakhoz sétál, és kinéz rajta. Nagyon hangulatos ez a kis hely. Mindig is szeretett volna egyet a kertjük végébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csodaszép, napsütéses és kellemes meleg napra ébredtem, ma órám sincs, így különösen széles mosollyal fogtam a táskám, hogy kiüljek a biztonságosan levédett varázslóparkban kicsit. Itt volt egyedül azt hiszem, ahol nem zavart senkit, ha kicsit más vagy, ha előveszel egy pálcát, vagy ha éppen próbálgatod a képességeid. Én nem különösebben voltam látványosságra vágyó, de a természetben mindig jobb. A nap olyan régen érte már a bőröm, majdnem hiányzott az érzés, így mikor leheveredtem egy kendőre, amit magam alá tettem fel is néztem az égre, csak ez után terítettem még egyet magam elé, amire lassan kipakoltam a táskámból a kis üvegcséket, a köveket, a csontokat, meg az ilyen-olyan tollakat, bőrdarabokat és egyéb száradó kis szükségtermékeket. Nekem nem volt ez különös évek óta, sőt, igazából a kezdetekben sem, hiszen ezt láttam a körülöttem lévőktől egész kicsi koromban, itt azonban nem mondhatnám, hogy túl jól fogadták. Előbb a bevizsgáltatós mizéria, majd az a sok aláírni való meg felelősségvállalós elbeszélgetések... teljesen kimerítik ám az embert. Nem mellesleg híred is lesz, hiszen amennyit látnak a hivatalnál, biztos rosszakat gondolnak, ami nem az én tisztem. Sosem akartam ilyen hírrel beírni magam bármilyen hely történetébe.
Kicsit lassan, de magabiztos pozicionálással rendezgettem a kristályokat ellipszis alakú körbe a közepébe pedig üres pergameneket és írólapokat tettem előbb, szerettem volna, ha több lesz belőle, így elsődlegesen erre akartam koncentrálni a varázslással, ám kiszúrtam, hogy figyelnek. Nem szó szerint, csak van az az érzésed, mintha rajtad lenne egy vagy több szempár, mikor nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy hátra kéne fordulj. Én is ezt tettem a hátam mögé lestem. Érdekelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Érdekes, hogy egy ilyen kis színjáték után a nő képes önmagát alakítani. Persze Chris sem jár messze a megszokott stílusától, mindig is ilyen játékos volt, főleg a hölgyek társaságában. Senki kedvéért nem venné fel a komor szerepet, még a komoly szituációkat is igyekszik humorral feloldani. Ez Chris Santos; a férfi, aki nem tűri a szomorúságot maga mellett.
Kicsit elkanyarodott gondolatban a jelen helyzettől, ahol épp a sütivásárlás folyik. Vigyorogva nézte az ál-menyasszonya rendelését, egy pillanatra sem lepődött meg a választásán. Sőt, felvette a saját listájára is, ha egyszer kedvet kap majd a sütihez - és a húga vagy a lányok nem eszik meg előle az összeset - talán ki is fogja próbálni azt.
- Akkor lesz egy karamellás, meg három csokis torta - összegezte, ahogy újra a pultosra nézett. Kedvesen megkérte, hogy külön csomagolja, mert a kettő külön-külön finom, nem pedig együtt. Ahogy sejtette, amint elővette a tárcáját, a lány csak legyintett, hogy a ház vendégei és persze sok boldogságot kívánt. Ennél szélesebben régen mosolygott, úgy kísérte ki a nőt a cukrászdából, mintha a vörös szőnyegen sétálgatnának. Persze nem volt őrült, nem azonnal a bejárat mellett állt meg, jó pár méterrel odébb fordította maga elé a partnerét. Egy pillanatra sajnálta, hogy nincs több ideje, de még így is szerencsés lesz, ha ébren találja a húgát.
- Csodálatos voltál bent, köszönöm a segítséget - hálálkodott őszintén. Ha eddig nem viselkedett úriember módjára, most megadja neki a módját alapon emelte fel az apró kezet és nyomott rá egy csókot. - Sajnálom, hogy most így el kell rohannom, de azt hiszem, túl kicsi a falu ahhoz, hogy ez legyen a végső búcsúnk. Addig is vigyázz magadra és jó étvágyat - nyújtotta felé a csomagot egy kacsintás kíséretében, miután kivette a saját részét. Elengedte a kezét, megvárta hátha még elköszön tőle a nő, hogy aztán nagy boldogan induljon el a pub hátsó bejárata felé. A következő menet már nem lesz ennyire örömteli, ezt sejtette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A munka az első. Mondja a főnököm. A kölköm az első - mondom én. Nem egyszerű, amit minden egyes nap le kell meccseljek ezzel az emberrel, nem kívánom senkinek. Kaptam egy aktát, három emberrel és pár hasznos infóval róluk. Az viszont elvi kérdés, hogy soha és semmilyen körülmények között nem dolgozom az otthonukban, mert akármilyen csótányok is, a legtöbbnek van családja, vagy az, ami megmaradt belőle.
Inkább be is csúsztattam a fiókomba a mappát és jól rázártam, mielőtt kiléptem volna a lakásból, hogy Kevével találkozzam az adott helyen és időben. Persze, nem mintha fontos ügyem lenne vele.
Más kérdés, hogy a gyerek megint elfelejtett szólni, hogy szétburult a müzli a pulton, így egy grimaszt elnyomva takarítottam össze a konyhát és bamm, helyben is vagyunk. Elkéstem. Az istenit.
És mi a titka annak, hogy ne legyél túl feltűnő, mikor sietsz? Ne tedd. Nem érdemes, mert mindenki téged fog figyelni. Így lassan, kimért léptekkel jöttem meg a játszótérre, majd a Keve melletti hintába dobtam magam.
- Szerinted leszakad alattunk? Siettem, de kitört a müzlikatasztrófa - húztam el a számat, megvakargatva kicsit a nyakam és az egyik kezem a láncra fontam, felfelé sandítgatva. - Mit is csinálunk most itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az egész nap egy rohanás volt, de igyekeztem a legjobbat megoldani. Pár napja észrevettük, hogy az egyik pacinak hullik a sörénye és nagyon szétharapdálta a lábát. Ma mikor jobban megnéztem, szinte biztosra mondtam, hogy kis lakói vannak, amik nem fognak egy kis simogatástól vagy a paciorvosok drága cuccaitól elmúlni. Persze ráhagytam a döntést a többiekre, de javasoltam, hogy próbáljunk ki egy kicsit mugli, kicsit saját lötyis szert. Ők meg bíznak bennem, egyelőre úgy tűnik. Emiatt viszont fel kellett csapnom a rózsaszín füzetem és a lila jelölőnél átolvasni. szereztem ilyen büdi, autós löttyöt hozzá, megvoltak az alap hozzávalóim is de menta és erdei tündérfürt kellett volna még. Előbbiért lenéztem a piacra, és szerencsém is volt, utóbbin viszont sokat törtem a fejem, aztán eszembe jutott, hogy munkába menet szoktam látni mennyire szépek az előkészítő udvarában a kis kertszigetek. És bingó, ez is van náluk.
Nem szép dolog ugyan, de nekem szükségem volt most rá, így még kicsit későn ugyan, de sötétedés előtt betopogtam a kihalt játszóra és egyből a bokros rész felé indultam, ahol kutattam egy jó negyed órát, mire meglett a bujkáló. Átnéztem a virágot, a levelét, de biztos voltam benne, hogy megvan, így egy zacskót elővéve elkezdtem kicsit megritkítani a tövet és nagyjából figyelni, hogy mennyi a mennyiség. Nagyon bele is feledkeztem, de ekkor még boldogan másztam ki hátulról és indultam volna ki, de szembesültem a ténnyel: zárva van a kapu.
Megijedtem, lefagytam, és mintha értelme lenne nyomogattam a záró kilincset és rángattam meg a kiskaput, de nem történt semmi. Tényleg semmi. Egy lélek se tűnt fel. - Hahó, valaki - beszéltem kifelé elég hangosan, de nem tűnt úgy, hogy működne.
Azt hiszem nem tudtam mit csinálok, ahogy értelmetlenül rángattam tovább mindenhol, majd vagy kétszer végigmentem a kerítés mentén van-e másik ajtó, de semmi nem volt. Elkeseredtem, néztem felfelé és tudtam, ha ez megy reggelig, akkor én nem akarom azt látni, szóval csak lehunyt szemmel járkáltam egy fa mellé dobva a cuccaim.
- Engem itt felejtettek... Kérem szépen - kiabáltam ki azért többször.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A világ legtermészetesebb dolga, hogy sötétedés után érsz haza és a gyerekedre egy rakás csodaaranyos lány vigyáz, míg ott nem vagy. Ja nem. De még csak meg sem hatott a dolog, ahogy lassan végigvágtam a falun, a vállamon azzal az ominózus táskával. Nem szeretnék hatóságiakkal összefutni most, azt hiszem, elég, ha ennyit mondok.
A fekete a barátod. Még ha látszik is rajta a folt, nem tudják bizonyítani, hogy miből van. Egész addig, míg laborba nem küldik, de ahhoz meg sem okuk, sem papírjuk nincsen ellenem. Kellemes az élet, azt hiszem.
Igazából alig múlott valamin, hogy meghallottam a hangot. Nem igazán tudtam hová tenni, mégis mi történne egy ilyen faluban? Keve szerint természetesen sok minden, de róla tudni illik, hogy kicsit élénkebb a fantáziája, mint az feltétlenül szükséges lenne. Állítom, hogy a képregények miatt van.
Át is vágtam egy-két, még ismeretlenebb utcán, mielőtt megálltam volna a kerítés másik felén és a bent álló, meglehetősen kétségbeesett lányra néztem volna.
- Te meg mit keresel odabent, Chiquita? - figyeltem pár lépés távolságból a szőkét, mielőtt megvakargattam volna kicsit az államat. - Meglehetősen kétségbeesettnek látszol. Senki nem mondta, hogy éjszaka, egyedül a játszótér nem olyan vicces? Vagy csak nem jött a lovag?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A rühes paci elég nagy probléma tud lenni, így jobb elébe menni ugye, azt hiszem ezért is igyekeztem annyira, hogy ez nem ért rá holnapig. Amúgy is lesz egy órám is és így teljesen meg lenne a napirend kavarva, mindig kések mostanság, na nem órákról, de a beígért azon túli dolgokról, kicsit össze kell magam kapni. Bonnie is tanácsolta már, hogy gondoljam végig, mi a gond, biztos csak valamit túl is stresszelek. Min tudnék? Azon túl hogy ismeretlen, fura, agresszív és bántó emberekkel kell együtt laknom. Kellene, ma nem oda indultam volna vissza, de egyelőre az is jobb lett volna mint itt lenni sötétben. Nem szeretem, bármi történhet, bármi lehet, és még fényt is képtelen vagyok csinálni.
- Jaj - leginkább ennyire tellett, ahogy válasz jött, a szemem is elfelejtettem kinyitni, csak pillanatokkal később, kicsit hunyorogva sikerült. Ki tudja mi az! Vagy ki. De most érti mindenki a bajom. Nem is vagyok csikis. Meg honnan tudná, ha mégis? Lehet az vagyok. De nem fontos!
- Megijesztettél. Mármint, örülök, hogy itt vagy, de ijesztő vagy. Nem úgy, csak... mindegy. Semmikor nem vicces - ingattam is a fejem, nem sok keresni valóm van itt a lopott kis zacsimon túl, amit jól le is tettem és hirtelen nem tudom hova. Körbe is néztem a cuccaim után, aztán jól felszedtem. Reméltem, ha itt jár, van köze ahhoz a lakathoz, vagy bármihez. - Nincs ilyen kulcsod? Vagy valami? Nem szeretem a sötétet sem, nem hogy itt lenni.
Ha jól tudom ezeket is varázsosan zárják pluszban, szóval a nyitós ige se segít, pedig arra azért képes vagyok. Bár eddig a pániktól eszembe se jutott, de most hiába is mondogatom magamban, meg se inog a kis lakat kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem tudom, hogy minden helyi ilyen félős-e, de az biztos, hogy csudabogár egy teremtésbe sikerült belefutnom, miután fogta magát és becsukta a szemét. Nem hiszem, hogy kettőnk közül én szólongattam segítséget. Ha mégis, akkor pedig komoly gondok vannak a hangommal, ideje lenne megvizsgáltatnom magamat. Ez nem állapot.
- Nem akartalak megijeszteni, bár gondolom, ez egyértelmű - vontam fel a szemöldökömet sokatmondóan, majd vontam egyet a vállamon, hogy igazából mindegy is, nem olyan fontos ez. Nem értettem, a törpe szőke mit keres egyedül az előkészítő udvarában. Ilyenkor.
- Vagy valami? Hát... nem dolgozom itt... - hezitáltam pár pillanatig, hogy akkor akár most hátat is fordíthatnék és mehetnék a dolgomra, mert a fiam otthon vár és ezt ugyan nem kéne már tovább húzni... Aztán megint a lányra néztem, mielőtt ledobtam volna a táskám egy nagy puffanással, hogy előszedjem belőle a tolvajkulcsom.
- És mit is kerestél te egész pontosan odabent? - kérdeztem körbepillantva, mielőtt letérdeltem volna a lakathoz, hogy az ujjaim közt átforgatva alaposabban szemügyre vegyem. Nem mondhatnám, hogy repesek az örömtől, hogy ilyenekkel kell még foglalkozzak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Bocsi - szegtem le a fejem, ahogy próbáltam elnézést kérni az előbbiért. De csak előbb kint volt minden, mint amúgy. Mikor stresszelek vagy izgulok előfordul, néha az is, hogy a nyelvek között ugrálok, legalább ennyire még nem rémültem meg. Még csak azt érzem, hogy itt fog megenni, megölni, szétszedni valami. Tuti jön valami gyilkos és én kellek a kutyájának vacsorára. Lehet többet olvastam az újságban a fura zaklatósat meg minden mást is, de ettől még...
-  Akkor nem vagy gondnok - állapítom meg egy nagy, és kicsit csalódott sóhajjal is. Miért zárnak be egy udvart egyáltalán? Mit tehetne bárki? Éjjel nyikorgatja a hintát? Én ezt tökre nem is értem. - Most itt hagysz te is? - kérdeztem közelebb lépve a rácsokhoz és átnézve köztük, de megállt és úgy nézett ki a táska eséséből nem így van. Nekem már z is elég, ha hív valakit, vagy nem tudom, elhajlítja a rácsokat. Nekem nincs mivel. De ha lenen is tuti otthon hagyom, egy pálcára ki tud figyelni amúgy?
- Nem kerestem, szedtem. Virágot. Gyógynövényt.... haszonnövényt... nem lényeges, főzet hozzávalót - magyaráztam kicsit tördelve a kezem, ahogy közelebb lépve figyeltem mit csinál. Mondjuk nem tudtam, de ha kinyitja, tőlem csodát is tehet. Aztán a zacskómra néztem és beletömtem a táskámba és visszavettem a hátamra. - Csak itt van a faluban, aztán... elment az idő. Most se tudom mennyi - gondolkodtam el, de annyira nem is volt fontos, kellett volna legyen, de hiába néztem a kastély felé, eszem ágában sem volt besietni az büdi pincébe. Szerencsém lehetne, hiszen későn sötétedik, de ettől még fog, és nem öt perc innen eljutni bárhova, szóval... - Az micsoda? Nem használsz pálcát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

♔ | ♪ | ☞ Cake & Talk       

Ha eddig azt gondolta, hogy be van táblázva, most újra kellett értelmeznie ezt a kifejezést. Túl sok helyen próbál helytállni, és eddig nem zavarta, hogy legtöbbször beesik éjszaka - leginkább hajnalban - az ágyba, most már fokozottabban próbál figyelni magára. Elvégre nincs többé egyedül, nem lehet többé önző.
A pub dolgai szerencsére már rég betanult rendszerben zajlanak, több alkalmazottat vett fel és Chris miatt már alig tölt el ott pár percet hetente. Az egyetemen és a tanodában fix időpontokban vannak órái, de mivel nincs sok tanítandó csoport, ez még mindig tartható. A nagyobb falat a kaszinó, ahol szó szerint mindent látni akar. De itt is van segítsége, szóval kezd kialakulni újra egy normális életvitel, amivel ki tud békülni.
Épp ezért tud halálosan nyugodtan átsétálni a cukrászdába délelőtt. Szerencsére pont egy kevésbé forgalmas időpontot választott, egész gyorsan sorra is kerül.
- Csak nem a kedvenc cukrászomat látom? - kérdezte hangosabban, hogy ha Hattie épp hátul tevékenykedik, akkor is meghallja. - Kísérleteztél mostanában valamivel? - kérdezte, ahogy lassan szemügyre vette a mai kínálatot. Mióta megérkezett a csodacukrász, véleménye szerint sokkal színvonalasabb hely lett a Czukorvarázs.