Egyszerre imádom és gyűlölöm, hogy tapasztalt, hogy voltak mások is előttem, hogy volt, aki megkaphatta őt. Itt és most féltékeny vagyok minden nőre, akinek köze volt a férjemhez, és mégis, hálával adózok nekik, mert általuk nem kínos most ez. A szex intim, nem beszélünk róla, mert erre tanítottak minket, de, ha csak elméletileg, mégis van tapasztalatom benne. Négyünk közül egyedül Jadviga volt az, aki elmesélte a nászéjszakáját, és ő olyan fiúval kötött házasságot, aki maga is tapasztalatlan volt még. Az érintések rosszul estek mindkettejüknek, nehezen találtak rá arra, mit szeret a másik.
Bevallom, féltem, hogy velünk is ez lesz majd, hogy fogalma se lesz, hogyan érjen hozzám, a bevallottan szűz nőhöz, aki nem bevallottan, de szívesen és sokszor kényezteti magát, kifejezetten akkor, ha stresszes helyzetben van. De hogy mondasz el ilyet bárkinek? Hogy mondod a férjednek, hogy másfél évtizedes jó viszonyt ápolsz magaddal? A fejemben ez olyan érzést keltett, mintha megcsaltam volna őt, és mintha nem hinnék a képességeiben. Inkább hallgattam, és egyáltalán nem bántam meg, mert Konrád tökéletes. Ahogy hátam ívbe feszül, ahogy érzem, hogy minden mozdulatával boldoggá tesz, tudom, hogy őt tényleg nekem szánta az ég. Őt nekem találták ki, és mindent el kell követnem annak érdekében, hogy ő is úgy gondolja, hogy engem pedig neki. Meg akarom ismerni egészen. Nem csak azt, hogy mit vacsorázik szívesen, vagy melyik öltönyére a legérzékenyebb. Meg akarom ismerni a lelkét, a vágyait, azt, hogyan tudok a legjobban örömet okozni neki. Úgy érzem, a mai éjszaka, a tény, hogy végre a nevét viselem, engedélyt ad azoknak a kérdéseknek a feltételére, melyeket korábban nem mertem. Engem nagyon sok minden érdekel, olyan, amiket tiltottak, hogy megkérdezzünk a másik féltől, de én tudni akarom. Egy nap, nem most, mert most képtelen vagyok a koncentrációra. Most csak abban vagyok biztos, hogy vele akarok lenni. Nem a szüzességemet akarom elveszteni, nem azért hajtanék, hanem azért, hogy végre magamban tudjam őt, hogy, mint férfi és nő egyesüljünk. Érzem őt, ahogy halad a testemen, de még képtelen vagyok elválasztani az egymás utáni mozdulatokat egymástól, csak azt tudom, hogy minden porcikám egyre jobban érzi magát Konrádot. Érzem, ahogy a bőröm ajkai alatt jobban átforrósodik, érzem, ahogy az érzékeny bimbók érintésére összerezzenek a kéjes vágytól. Sosem akarom, hogy eljöjjön a hajnal, örökké ebben a mámorban szeretnék úszni.
Csillogó, vágytól teljes tekintettel pillantok fel rá, ahogy fölém magasodik, és olyan nehéz az általa okozott önkívületi állapotból visszatérni oda, hogy most értelmes választ adjak, hogy mire akár csak bólintani tudnék, már érzem, ahogy belémhatol, miközben körmeim a különös és sosem tapasztalt élménytől mélyen háta húsába vájnak. A nyakamon a bőr megfeszül, miközben egy újfajta mámor kezd csatlakozni a korábbihoz, és én képtelen vagyok visszafogni magam, ahogy mozdul, mozdulok én is. Nem foglalkozva azzal, hogy esetleg fájdalmat okozok neki. Mindent most tapasztalok először, így úgy cselekszem, ahogy nekem kényelmes, még, ha ez azzal is jár, hogy hátán és nyakán karmolásnyomok, ajkaink apró vérző sebek keletkeznek. Majd holnap, holnap biztos megvitatjuk, hogy mi helyes és mi nem az, de most, hogy végre vele lehetek, nem tudok úri lány lenni, és az a nagy helyzet, hogy nem is akarok. Tudom, hogy ő megállítana, ha átlépek egy határt, tudom, hogy ő, ahogy ismeretségünk alatt oly sokszor, a helyes irányba terelne. Mert tisztel, érzem rajta, hogy tisztel és nem bánja, hogy kihívást jelentek neki, hogy én nem olyan vagyok, mint mások.

Akarom. Az első pillanattól az utolsóig, és még tovább. Ez az élmény valami olyan, ami úgy érzem, hogy teljessé tesz. Letaglóz és mégis felemel az érzés. Annyira szeretem, hogy vele van ez az egész, és egészen biztosan tudom, hogy közöttünk sosem lesz komolyabb súrlódás, mert élvez engem, élvezzük egymást. Ha ez működik, akkor minden működik.
Tudom, hogy nem olyan vagyok most, mint a hétköznapokban, de egész életemben arra tanítottak, hogy moderáljam magam, hogy elbűvölő és tiszteletteljes legyek, hogy alkalmas legyek arra a szerepre, ami rám vár. Egész életemben egy magas rangú férfi feleségének szántak, és tessék, most itt vagyok, a nő, akit sosem tanítottak arra, hogy intim helyzetben hogyan kell viselkedni, hogy illik-e olyan dolgokat csinálni, amiket az ösztönöm súg és amiket cselekszem. Sosem neveltek, mert mindig azt mondták rá, hogy ezen túl kell esni és hogy meg kell adni a férfinek mindent, amire vágyik, annyiszor, ahányszor csak akarja, hogy a nő másodlagos. Vajon mit tanítanak egy aranyvérű férfinek? Mert biztos vagyok benne, hogy Konrád nem azt tanulta, hogy a nő másodlagos, ennél jobban egyenlők szerintem még sosem voltunk.
Érzem, hogy a szemeim egy-egy pillanatban hosszan lecsukódnának, mégis ellenállok nekik, mert látni akarom Konrádot. Látni akarom a férfit, aki gyönyörű, izgató, kívánatos. A szívem félrever attól, ahogy tincsei aláhullanat, ahogy tekintetünk találkozik. A vágy az arcomra van írva, a szememben játszik, ahogy a kéjes öröm is. Annyira féltem ettől, és annyira mellőzötté vált most ez az érzelem, mintha sosem lett volna. Nem általlom hangosabb nyögésekkel és sóhajokkal jelezni, hogy élvezem a vadságát, és minél hevesebbé válik, minél gyorsabb tempót diktál, én annál vadabbul kapok a bőrébe, bele se gondolva abba, hogy sérüléseket okozok neki, szükségem van rá, izgat az is, hogy érezhetem végre a bőrét, hogy érinthetem, hogy eggyé váltunk, hogy érzem őt, igazán érzem.
- Még.
Suttogom elhaltan, mert valahol egészen máshol járok már. Nem akarom, hogy ennek az élménynek vége szakadjon, holott tudom, hogy már nincs sok vissza, hogy hamarosan olyan orgazmust élek majd át, amit talán még sosem tapasztaltam. Ma minden egy csoda, a mai nap olyan, mintha egy teljesen új életet kezdtem volna, a férfival, akibe határozottan kezdek beleszeretni. Nekem ez tökéletes, ez így, ahogy vagyunk, és tudom, hogy nem leszünk mindig ilyenek, hogy nem lehetünk mindig ilyenek. Lesznek napok, amikor fáradtabbak leszünk, amikor a szex vígasz lesz, amikor nagyobb hangsúly kell a meghittségre, amikor eljön életünknek az az időszaka, amikor gyorsnak kell lennünk vagy éppen halknak. De itt és most szeretném azt hinni, hogy ez a csoda örökké fog tartani közöttünk.
A végjáték küszöbén, hátam ívbe hajlik, nem csak körmeimet, de fogaimat is mélyen vájom Konrád bőrébe, ahogy újabb és újabb hullámmal söpör végig rajtam, fel-felszakadó sóhajok kíséretében az élvezet. A testem finoman megremeg, ahogy végül ő is elmegy, és ajkaimra mosoly kúszik, tekintetemmel a tekintetét keresem, hogy végül apró csókkal köszönjem meg, hogy a felesége lehetek, és hogy élvez engem, hogy jól érzi magát velem.
- És képzeld el, hogy ez még csak az első volt?
Suttogom mosolyogva ajkai közé, finoman jelezve, hogy nem szeretnék itt megállni, és remélem, hogy ő is benne van abba, hogy kiélvezzük a nászutunk minden pillanatát.