Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Szeretnék emberin viselkedni. Ó, de még mennyire szívesen elbeszélgetnék ezzel a fiúval az élet dolgairól. De nem tehetem, mert ez most nem az szakkör, ahol lelkizni lehetne. Egyébként sem vagyok az a fajta. Csendes vagyok és megfontolt. Legalábbis este tízig. Utána szokott megfoganni bennem a gondolat és az érzés, hogy nagyon nem nekem méretezték bogolyfalvi kis bérleményemet. Szorít a légkör, az apró amerikai konyhás nappali, a kis lyuk, amit hálószobának csúfolok, és a fürdőszobában sem tudok venni egy pihentető fürdőt, hiszen egy zuhanykabinból áll szinte az egész.
Beliánt figyelve azonban teljesen messzire szállnak a gondjaim, s ugyan nem profi hozzáállás, amit most tanúsítok fejben, mégis érzem, hogy nekem nem kellene panaszkodnom magamnak semmiért. Van egy jól fizető állásom, van egy lakás, amiben álomra tudom hajtani gondterhelt fejemet, és néhány jó ismerősre is szert tettem ennek a munkának köszönhetően. Ez az ifjú pedig itt van előttem életem legszebb éveiben, millió teherrel vállain, és mindent elmond nekem. Látszólag őszintén. A szemei többet beszélnek hozzám, mint bármelyik szava, ami eddig elhagyta idegesen remegő ajkait.
– Igen – helyeslek a feltett, megerősítésre váró kérdésre, majd csendességbe burkolódzok. Érdekes. Egy vizsga, egy felmérés. – Mégis hogyan lehet felmérni valakit, aki nem ebben a világban nevelkedett? – nem szeretném, hogy támadó, gáncsoskodó kérdések hagyják el szájamat, de őszinte érdeklődés lapul minden egyes feltett kérdés mögött. Hivatalos volt, de ki kellett egészítenie a „dolgaival”. Milyen dolgokkal? Volt már dolgom zűrös kölykökkel, akik egyik iskoláról járták a másikat, és felül kellett bírálnom a kérelmeket, azonban Belián ügye – mint már többször említettem – több szempontból is speciális. Nem fér a fejembe, hogyan kerülhet így valaki a varázstársadalomba, amikor a bizonyos traumáig semmi köze nem volt hozzá.
És itt is tartunk; a támadásnál. Próbálom visszatartani a bennem rejtőző kíváncsiságot, de ahogyan egy hatalmas nyeléstől megemelkedik ádámcsutkám, már érzem, hogy ezt a leplezés-próbálkozás már többszörösen elveszítettem a mai napon.
Rosszkor, rossz helyen. Erre csak együttérzésemnek hangot adva horkanok fel, mintha tudnám, hogy miről beszél. Hasonló érzések bennem is voltak rengetegszer, mégsem tudom azt állítani, hogy teljesen értem, miről beszél nekem a fiú.
– A többiekkel mi történt? – dőlök ismét előre, két kezem mutatóujjait tartva ajkaim előtt. – Tartja velük a kapcsolatot vagy minden neműt megszüntetett velük? – kíváncsiságom egyre csak fokozódik, de érzem, hogy erről nem szeretne még többet. S mivel nem fogom a jelentésembe írni, ezért nem erősködök. Ő is tudja már a penna leállításának köszönhetően, hogy ezek sehova nem fognak bekerülni. Csupán az én éhségemet kívánják csillapítani. Biccentek mondandója végén, majd ismét intek az írószerszámnak, hogy folytathatja, hiszen most már pennatintát tűrő téma lesz.
– A faluban lakik? – teszem fel a kérdést, majd a tisztségre apró, nosztalgikus mosoly jelenik meg színtelen ajkam szegletében. – Én magam is prefektusként kezdtem itt a pályafutásomat – teszem hozzá, hogy ő is tudja hová tenni somolygásomat. „Nem kürtöltem világgá mi vagyok”, csapja meg a fülemet, mire vonásaim ismét elkomorodnak a profizmus megkövetelése végett, majd bólintok egyet.
– Amit arról beszéltünk – intek közben ismét a pennának. – Az itt is marad – halkan puffan a tollas írószerszám, majd hátra dőlök az egyre kényelmetlenebb székben. – Köszönöm, hogy időt szakított rám – emelem tisztán csillogó zöldjeimet Beliánra. – Amennyiben nincsen más mondanivalója… végeztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

híradó után és reklámújságok után, többszörös rokkantnyugdíjjal
még csak hétfő van, de már elfáradtam

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy érzem, hogy kezdek kicsit oldódni. Nem mintha nehéz dolgom lenne a nő közvetlen társaságában, de azért megvan az alap beszédképtelenségem. Kissé szánalmas, hogy ennyi idősen sem tudok rendesen – vagy eddig még nem sikerült – megnyílnom alkohol nélkül, de annyira belém nevelték a zárkózottságot, s az érzelmek elfojtását, hogy igen nehéz kibújnom abból az öltönyből, amit már harmincöt éve viselek. Olykor el-elmosolyodok, jól ápolt fogsoromat megvillantva Jules felé, szemeimben meglepően boldog csillogást vetve a kék szemekre. Engem is meglepett, hogy azonnal elígérkeznék egy következő randevúra – hiszen még ennek sincsen vége sőt, még csak most kezdődött – de szívesen töltök időt a nővel. Megtalálta a nyitját a beszélőkémhez, ami nem más, mint a provokáló kérdések és a huncutmód vibráló szemek.
A következőkben látom rajta, hogy ő is meglepődött hirtelen reakciómon, de nem azon a módon, ahogyan vártam. Nem feltételeztem semmit sem a randizási szokásairól, ám ha az igazat kellene megvallom, arra tippelnék, hogy volt egynéhány, de inkább olyannak ismertem, aki a munkájának él, mint én magam. Annyira különbözőnek tűnhetünk, mégsem érzem, hogy annyira távol lennénk egymástól.
A beállt, tizenéves pillanatok után én is egy újabb falatért nyúlok, majd hogy legyen mire fogni a beállt csendet, majszolgatni kezdem ugyanazt a fajta rákot, amit Jules is magához vett. A kellemes fokhagymás íz bejárja szájüregemet, majd amikor orromon kifújom az illatot, elégedetten sóhajtok egyet. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó itt a kaja. Vagy csak elszoktam az igényes falatoktól, amióta… jó régóta. Hiszen egyedül élek, és alig van időm ételekkel foglalkozni; leginkább a zacskós tésztalevesek ízéhez vagyok szokva, ami ugyan jó egynek, de nem a legegészségesebb. Pedig régebben sok időt szántam erre. Amíg érdekelt, azonban az utóbbi időben nem ez a jellemző.
„…ma rengeteget fogsz beszélni, értem”, hallom Jules szavait, amire csukott szájjal, benne a rák utolsó falatjaival mosolyodok el. Ez az a rész, amikor újra beszélnem kell, különben elveszítem a már nagyjából megszerzett „jó hangulat” kitűzőt.
– Ne haragudj – mondom még mindig a szájam szegletében meglapuló mosollyal. – Nem jellemző, hogy lyukat beszélnék mások hasába – teszem hozzá már szinte zavarban érezve magamat. Tény, hogy jól működik az ő beszél, én pedig néha megszólalok, de nem ezen kellene alapulnia a további beszélgetéseknek.
A Janis Joplin megjegyzésre még felhorkanok sajátos módomon, majd elgondolkodok a feltett kérdésen. Hobbi. Hobbi. Hobbi. Találj ki valamit, Szigethy, mert nem áll jól a szénád. Most az egyszer ne ronts el valamit, amiben látsz fantáziát. Mégis oly’ nehéz megszólalni és elhitetni valakivel, hogy nem vagyok olyan unalmas, mint amilyennek beállítom magam, mert… ha én ezt gondolom magamról, akkor hogyan is várhatom el valakitől, hogy az ellenkezőjét gondolja rólam. Túl elszántam írom le magam.
– Egyen már rajta kaptál – felelem mosolyogva, s z anyagszalvétába törölve ujjaimat. Végül szájam elé emelem azt, és ott is megszabadítom magam az étel okozta károktól. – A testedzés az, ami a napjaim nagy részét kitölti – tartok egy kis szünetet, majd folytatom. – Nagyon vézna kölyök voltam. Körülbelül öt éve döntöttem úgy, hogy teszek ellene – és ezt a fizikumot fenntartani rengeteg munkával és lemondással jár. Kiemelkedő hobbijaim nincsenek. – Szeretem a természetet járni és néhány éve mugli fegyvereket kezdtem gyűjteni, de azokat elrejtettem egy időre – van egy bérleményem, ahol tartom őket Budanekeresden. – Tudom, hogy szereted a munkád, de… - itt veszem csak észre, hogy Jules felém nyújtja a poharát. Egy ideig hezitálok, majd elveszem és belekortyolok. Biccentve megköszönöm, de a pincér már látja is, hogy mit kell tennie; hozza a következő kört. – Mi az, ami a leginkább kikapcsol? Mit csinál Julianne Ainsley, amikor nem gazdasági igazgató?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

nem igazán
de találtam leárazva azt a fajta sajtos chipset, amit szeretek, de csak vitrinbe tenném nézegetni

úúú, baromi messze van
szerintem a fórum fog életben tartani

...mint sokszor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Minden meggyőzőerőmet bevetem (igen, ennyi telik), teljesen feleslegesen. A felsőbb évest nemhogy nem hatja meg, de abszolút nem érdekli, ki fia-borja vagyok. Ó, milyen otthonos érzés. De most pont ez kell nekem!
Simítok néhányat a taláromon, mintha bármin is változtatna, a vállamra kapom a táskát, és felsorakozom a lány mögé.
Simán elhajtotta azt a szellemet - állapítom meg jobbra is, balra is végignézve a folyosón, míg várom az ajtónyitódást. Mintha nem is történt volna meg az a kínos kis incidens...
A szfinx előttünk derűs ábrázatot visel, most kinyitja az egyik szemét.
- Te vagy az, Csengettyű? - kérdezi, akkor már mindkét szemével vidáman hunyorog. - Neked más kérdés jár.
- H...mi? - kérdezem hüledezve. - Ez, mi ez a bánásmód?
- Az előző könnyű volt. Elsősöknek - adja meg a kegyelemdöfést a klubhelyiség őrzője. - És rosszul is mondtad tovább.
Összepréselem az ajkaim, de biztos vagyok benne, hogy közben füstcsíkok hagyják el a füleimet.
- Megtöltök egy egész szobát, mégis bármi befér tőlem. Mi az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Teátrális sóhajom talán egész az igazgatói irodáig elhallatszik, sőt, miattam lebbennek meg a pálmafalevelek Afrikában, és érnek be a... hm. Afrika a pálmás kontinens, vagy keverem valamivel? Mindegy.
- Túl igaz. Akkor örökké hétvége - ásítom el magam kényelmesen, határozottan elutasítva még a gondolatát is annak, hogy az utóbb felvázolt eset azt jelentené, hogy hétvégén kéne órákra járni. Hű, ez még gondolati szinten is borzalmasan hangzik, sírhatok?
Bólogatok, ahogy megismétli a kérdést, bár míg rajta ború látszik, az én szemeim csillognak. Biztos vicces lesz! Mármint ha csak abból indulunk ki, hogy ott állunk majd egymás hegyén-hátán fura ruhákban, és arra várunk, hogy megtanuljunk ritmusra lépegetni. Toty toty, mint a kiskacsák. - Hát szerintem biztos nem mondják azt, hogy akkor is táncolj, ha nagyon nagyon nagyon nem akarsz, de miért hagynád ki? - mosolygok bátorítóan. - Biztos tök buli lesz. Hajnalban kelés a próbákra, kényelmetlen ruhák és cipők, ideges vicsor mindenki arcán, ah - széttárom a karom - csak belegondolok és fülig ér a szám.
- Szerintem mi - vonok vállat, miközben lábaim lassan dobolni kezdenek, ahogy lábfejeimet ritmusosan egymáshoz ütögetem. Kezdek ébredezni, indulnak a kerekek, kezdődik a mocorgós időszakom. Igen igen, tudom, másnéven hiperaktív, nem kell zazerálni. Azt ugyan még nem mondták - vagy csak nem figyeltem -, hogy hogy lesz ez a táncpár dolog, nem tudom ki kérne fel... vagy kit kérhetnék fel, és jobban belegondolva egy kicsit zavarbaejtő is a kérdés, de egyelőre figyelmen kívül hagyom. Majd gondolkodok rajta ha eljön az ideje, nem igaz? Mindenesetre töprengésemből Lau is segít kiszakadni, újabb kérdésére hümmögve vetem hátra a fejem, hogy csak úgy koppan a falon. Jó, nem olyan koppan-koppan, fájni legalábbis nem fáj.
- Meg akarom nyalni a könyököm - viccelem el a kérdést csípőből, még fel is emelem balom, hogy lássa, jelenleg még nem elsajátított partitrükkről van itt szó. Egy pár pillanatig kiélvezem az arcomra ülő vigyort, aztán azonban picit visszább veszek, és hümmögve próbálom megválaszolni rendesen is a kérdését. - Fogggalmam sincs. Már az auror sem hangzik olyan jól. Lehet, hogy egyelőre maradok általános mesterképzésen, hogy nyerjek még pár évet kitalálni.
Furcsa, hogy ahogy közeledik a választás ideje mennyivel kevésbé vagyok ideges, mint mondjuk másodikban, amikor berongyoltam Dimi bácsi ajtaján. Azt hiszem elfogadtam, hogy nem kell sietnem? Rájöttem, hogy idő mire körvonalazódik előttem? Vagy csak bebeészelem magamnak, hogy ne legyek parában? Úúú, lehet titkon hipnozitázátáltak, hogy ne aggódjak, csak nem emlékszem mert azt is elfelejtettették velem. Az tök menő lenne, úú, meg kell tudnom ki volt! - És te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A kérdésem után sajnos ugyan az az arckifejezés fut át az arcán, mint az enyémen is , teljes, totális elveszettség. És a válaszával sem tudott megnyugtatni. "Szárnyas bika?" Ja igen, az a fura teremtmény a fehér ruhás kislány portréja mellett. Igen, azt hiszem innen vissza találok oda, de onnan megint nem jutok semerre. Reménytelen, itt fogok bolyongani egész életemben ebben a kastélyban, ahol amúgy bármikor rám támadhat egy szellem.

-Hát az az igazság, hogy nem vettem fel a bájitaltan órát, de amikor sikerül összefutnom egy-egy társammal, akkor ők szoktak mesélni róla. Esetleg tudok segíteni. Legalább addig sem egyedül bolyongok ebben a túlméretezett kastélyban. -felelem nem túl határozottan és közben reménykedem, hogy elfogadja a társaságomat és nem kell tovább bolyonganom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A nap egészen csendes. Lex halkan dorombol a kezem alatt, ahogy ujjaimat futtatom bundáján. Terápiás kandúr lett belőle. Nagyon szeretik és tényleg jó hatással vannak azokra akik valami matt bekerülnek a gyengélkedőre. Nincs okom panaszra. Minden rendben körülöttem. Bálinttal bár kevesebbet találkozunk, mint szeretnénk jól megvagyunk. A tanítás kevesebb siekrt adott, mégis úgy érzem van értelme folytatni. A gyógyítás pedig a legjobb dolog, ami történhetett velem a szerelmen kívül azóta, hogy megérkeztem ide a tanodába. A kopogásra mindketten felkapjuk a fejünket. - Tessék! - hívom be a várakozót, aki egy diáklány. - Jó napot Olívia, az én nevem Strakhova professzor! - mutatkozom be neki miközben átveszem tőle a papírokat. Gyors és rutinos mozdulatokkal lapozom át és azonnal felfedezem a vérszegénységet és az allergiákat valamint a gyógyszerlistát - Látom külön is fogyaszt vasat - futom át újra a laborleletet - Azért egy hematitot mindenképpen adnék önnek, hogy a vas amit bevisz a szervezetébe kicsit jobban ott is maradjon - mondom, majd leteszem a papírhalmot az asztalomra és az egyik üveges tárlóból előveszek egy doboz zsebkő méretűre csiszolt, furattal ellátott, grafitszürkén csillogó hematitot és felé nyújtom az egyiket - Ezt minig hordja magánál, lehetőleg bőr közelben - adom ki az orvosi utasítást mialatt ellenőrzöm, hogy helyesen működik-e a kiválasztott darab. Teljesen rendben van. A kő körül vörösen buborékoló vérre emlékeztető auraként áramlik a benne rejlő energia. Lex persze nem bír magával és fontoskodva köröz a lány lábánál, megharcolva annak egy cseppnyi figyelméért. Nagyon érti a dolgát annyi szent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akarja erőltetni, hogy a férfi túlzottan sokat beszéljen. Ki fogja mozdítani a komfortzónájából - már amennyiben eddig nem sikerült -, de nem célja, hogy rosszul érezze magát. Éppen ezért feltett szándéka legalább annyit, vagy inkább picit többet csacsogni, mert bár nem az emberek szakértője, annyit még ő is le tudott szűrni, hogy Sándor jóval introvertáltabb, mint ő. Ebből kifolyólag, noha sok mindenben juthatnak közös nevezőre, bizonyos dolgokban változatlanul különbözni fognak - ami nem baj. Sőt, valószínűleg kitépné a haját, ha minden apró rezdülésükkel ugyanarra tartanának, mindig egy véleményen lennének. Persze fontos, hogy legyenek hasonlóságok, de azok az aprócska különbözőségek lesznek azok, amik segítenek összetartani a nagy egészet, teljesen mindegy, milyen kapcsolatról beszél az ember. Kell a magánszféra, az énidő, ha pedig mindent együtt és ugyanúgy csinálnak, előbb-utóbb ez elvész. Lucával is azért tudnak ilyen jól működni, mert bár sok mindenben egyformák, jó néhány dologban ég és föld a párosuk.
- Én nem mondhatom el ugyanezt magamról, de megfogadtam, hogy ma este jó kislány leszek és hagylak érvényesülni - hangjában vidámság cseng és a humor mögött érezhetően meghúzódik az igazság is. Bár sohasem ontotta magából az információt, Jules most különösen odafigyel az egyensúlyra: azért vannak itt, hogy megismerjék egymást, nem pedig azért, hogy a nő meséljen magáról. Bármily meglepő is legyen, neki is fontos, hogy megtudjon ezt-azt a másikról.
- Hű, akkor neked fegyvergyűjteményed van? Na ez a nem semmi - elismerően bólint, majd újabb falatot ejt a szájába. - És lőni is tudsz? - ez viszont már érdekesebb kérdés. Ez a hobbi nem olyasmi, mint mikor a létező összes bélyeget összegyűjtöd, ahhoz nem kell szakértelem. Azzal nem igen tudsz mit csinálni, legfeljebb örülsz neki, de a fegyverek már más lapra tartoznak, már csak azért is, mert ezek szerint Sándornak nincs kifogása a muglik ellen, mi több, valamilyen szinten rajong is értük. Maradjunk annyiban, hogy ezt nagyon sok varázsló a mai napig nem mondhatja el magáról, ami szomorú bár, mégis elfogadott.
A kérdésre hamiskásan elmosolyodik, mert biztos benne, hogy ez a válasz is kellően meglepő lesz. Mielőtt úgy döntene, hogy megszólal, hagyja, hogy a pincér ismét töltsön mindkettejüknek, majd bele is kortyol borába. - Nos, én imádok fürdeni - némi hatásszünet kedvéért nem folytatja, csak hagyja, hogy az első benyomás és az érzések megjelenjenek a férfi arcán, majd amikor meggyőződik róla, hogy már lenne kérdése, megelőzi. - Nem a reggeli vagy esti gyors zuhanyzásra gondolok. Van otthon egy hatalmas kádam. Általában a szélét körberakom illatgyertyákkal, bekapcsolok valami hangulatos zenét és egy jó könyvvel elmerülök a habokban. Én mondom, istenibb, mint egy hosszú alvás - szinte érzi, ahogy bőrét simogatja a meleg víz, orrát megtölti a vanília és a rózsa kellemes egyvelege, miközben fülét cirógatja a háttérben halkan zümmögő jazz. Vajon a férfi is elképzeli, milyen az, amikor ilyen kellemesen lazít? És vajon zavarba jön tőle? Ilyenkor bánja, hogy nem legilimentor. - De egyébként szeretek kimozdulni otthonról, társasági ember vagyok. Ja és imádom a sorozatokat, képes vagyok napokig ülni a TV előtt és nézni őket - széttárja karjait, amolyan "ki érti ezt?" stílusban, majd két kagylót pakol maga elé, hogy a lehető leggusztusosabban - lehetetlen - fogyassza el őket, de legalábbis nekik lásson.
- Arra gondoltam, hogyha ezt a sok mindent megesszük, sportolhatnánk valamit. A futás után most szívesen elvernélek például kosárban - huncut, szemtelen mosoly költözik arcára, szemében megcsillan a versenyzési vágy. Egy izzasztó próbatétel, hogy lemozogják ezt a rengeteg mindent, de legfőképp a bort. Mondjuk, ha igazán sokat isznak, egymást se fogják látni, nemhogy a palánkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Rátok férne pár ametiszt, ti komisz pernahajderek! - incselkedik angyali kacagással és kipirult arccal azzal csapat festett alakkal, akik neki bármikor erre jár hangos füttyögéssel és borízű bókokkal teszik a szépet. Persze tudja, hogy ez csak tréfadolog és nem veszi a lelkére. Sőt, igazából még mulattatja is, hogy ekkora sikert arat. Nincs baj az önbecsülésével, mostmár, hogy Bálinttal egy párt alkotnak, mégis néha jót tesz a másoktól kapott pozitív megerősítés. Még ha azok a mások két dimenziós és sokadik poharas festett tódító hódítók. - Na jól van fiúk, most már tényleg mennem kell! - köszön el tőlük, akik csókolat küldenek és poharaikat hevesen emelgetik felé. Kifelé indult, hogy vegyen pár hozzávalót az egyik olyan különleges orosz fogáshoz, amivel szeretné meglepni kedvesét. Ez az egymásnak főzögetés az első randevú óta zajlik és azóta sem tudta megunni, ahogy a férfit sem siekrült. Fülig szerelmes a vonásaiba, a szemébe és a hangjába, de ezt azért előtte igyekszik nem olyan hévvel kimutatni. Elvégre felnőttek és nem bakfisok. De sokszor csak azon kapja magát, hogy rajta felejti ábrándozó kék szemeit és ujjaival haját csavargatja ha csak rá gondol. Na ilyenkor szokot ő magának sürgősséggel ametisztet kirendelni. A megrészegedés ellenszerét. Na igen egyesek betegséghet, mások alkoholos mámor érzéséhez hasonlítják a szerelmet. Neki az utóbbi tűnik helytállóbnak. Már majdnem elért a folyosó végére, amikor is észreveszi, hogy cipőfűzője kibomlott. Lehajol hát, hogy gyorsan bekösse még mielőtt rálép és szégyen szemre elhasal hódolói szeme láttára. Az lenne csak az igazi tragédia. Nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Micsoda?! A bájitaltan nem kötelező?! Nekem azt mondták, hogy kötelező. Talán ugrattak? Le lehet adni, vagy ez most már eldőlt? Ezt kell tanulnom öt éven át?!
A hangom egy oktávval magasabbra ugrik, ideges vagyok. És ilyenkor hajlamos vagyok nagyon sokat és gyorsan beszélni.
Egy nagyon hosszú levegőfújással próbálok megnyugodni. Egyszerre csak egy dolog.
- Oké. Bájitaltan. Tehetünk egy próbát.
Végül is tök mindegy. Annyira megy a tantárgy, mintha én sem járnék rá. Sajnos vagy nem sajnos, arra azért ügyel a ház, hogy a gólyák eljussanak az óráikra. Valahogy mégis mindig elkeveredünk órák után. Meg takarodó előtt.
- Figyelj, az a bajom, hogy elolvasok egy ilyen receptet és... nekem csak annyi marad meg belőle, hogy "van itt néhány hozzávaló, tessék, csinálj belőle valamit".
Rábökök az első receptre. Közönséges altató.
- Látom, hogy itt van egy csomó minden, ezt így meg úgy, eddig-addig, keverd, jobbra ennyit, balra annyit, várjál ennyit, forrald fel, de ne így, hanem úgy... Semmi. Nekem ez... Én ezt képtelen vagyok befogadni. Állok az üst fölött és csak beleszórom a hozzávalókat.
- Már napok óta próbálom memorizálni a receptet, hátha akkor nem ér majd váratlanul az órán, de egyszerűen nem megy.
A hajamba markolok, már az őrület határát súrolom. Hogy nem kötelező?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Milan
Úgy hallottam, hogy a legtöbben azért járnak ide, hogy megtanulják kontroll alatt tartani az elemüket, nos, velem nem pontosan ez a helyzet. Nekem inkább abban kell a segítség, hogy merjem megszólítani, előhívni, ne féljek elfogadni, hogy egy-egy gondolatomra milyen pontosan képes reagálni. A máskor oly kényelmes önfegyelmem elvileg előny, ám itt úgy néz ki szükségem lenne valamilyen szenvedélyre (ha színpadias szeretnék maradni mondhatom azt is, hogy tűzre) ahhoz, hogy ne csak álljak mint egy fadarab, várva a csodát, hanem az tényleg be is következzen. Lassan el kéne hinnem, hogy ez a valóság, meg kéne birkóznom vele, de a mai sem lesz ennek a napja, még ha sokkal nyugodtabban is sétálok ki az apró szobából. Lehet nem is lesz napja. Csak lassan elfogadom, és elfogad, anélkül, hogy napokhoz tudnám, vagy akár akarnám kötni.
- Nem tudtam, hogy keresel - szeppenek meg, hirtelen nem tudván mi is az ami olyan fontos, hogy kutatni kelljen utánam. Következő szavai azonban megnyugtatnak, ha bármi extra történt volna akkor azzal kezdi, nem köntörfalaz. - Egyre jobban - vonok vállat az igazságnak megfelelően, de nem állok neki részletesen kifejteni a viszonyomat az elememmel. Nem szoktam. Egyrészt még én sem érzem igazán, másrészt ez talán valami olyasmi amit inkább magamban kell lerendeznem, nem pedig hangoztatnom. Mondhatnám, hogy milyen jól megy, és rajtam kívül senki nem tudná, hogy nincs így - azaz Olviér de. De neki az is a dolga, hogy az ilyesmit tudja. Iridis valóban nincs elragadtatva az ingyensimi gondolatától, inkább pihen le nem messze, és figyel minket onnan mint akinek nincs jobb dolga. A becézésre csak megforgatom a szemem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy zavar - valahol nosztalgikus, valahol megszoktam már.
- Sokkal jobb mint vártam - pislogok meglepetten a hirtelen jött kérdésre, számon könynedén csúsznak ki az őszinte szavak. - Persze, más mint eddig, de nem érzem magam ott rosszul, vagy bármi ilyesmi ha emiatt kérdeznéd.
Hogy is ne gyanakodnék, amikor annyira ellenezte ezt az egészet. - Még mindig fújsz rá? - utalok Bercire félredöntött fejjel, erősen sugallva, hogy a válasz őszinte legyen, akkor is, ha az éppen egy igent jelentene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

-Hát nekem azt mondták nem kötelező és annyira nem is érdekelt mint a sárkánytan. - a sárkányok gondolatára elmosolyodom, viszont ez a kötelező dolog kicsit megzavar, nem akarok bajba kerülni azért mert nem vettem fel egy tárgyat amit kellett volna.

-Nos mi lenne ha együtt nekiülnénk annak az altatónak? Ha megvannak hozzá a szükséges alapanyagok, akkor megpróbálhatnánk együtt elkészíteni. Ha nincsenek... Hát bár nem sok mindent ismerek ezen a helyen, tudom, hogy hol lehet szerezni hozzávalókat. - mosolygok rá a zavarban lévő lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Nagyon örvendek!
Ezek szerint akkor még éppen időben vagyok, vagy talán jobbkor is jöttem. A saját lelkem megnyugtattam, meg a tény is megnyugtatott, hogy nem óráról hiányzok. Nagyon feszengenék, de így, nos, így minden a lehető legsimábban megy a maga útján.
~ Ügyes vagy Olcsi! ~
Dicsérem meg magam fejben, mert fontos számomra a dicséret. Egész életemben úgy életem, hogy mindig kerestem a felnőttek elismerését, és fontos volt az egészen apró dolgokban is, hogy elismerjenek engem. Igen, komolyan, nekem erre szükségem volt, és szükségem van, de már megtanultam magamnak osztani a dicséreteket. Nem túl sokat, csak amikor érzem, hogy szükségszerű. Vajda létem alatt megtanultam tökéletesnek lenni, de azt nem, hogy hogyan éljek az elismerés nélkül, szükségem van rá, mint egy falat kenyérre.
- Igen, különben nagyon fáradékonnyá válok. A szervezetem nem képes megkötni rendesen.
Életem egy szakaszán aludtam csak. Fáradtan ébredtem, volt, hogy elmúlt tíz is, egykor az ágyért könyörögtem, hatkor keltem, nyolckor újra lefeküdtem. Akkor vizsgáltak ki és állapították meg, hogy a vas felszívódásával hadilábon állok.
- Hogyan hatnak egymásra a holdkővel?
Érdeklődöm a kezemben tartott példányt forgatva, miközben balommal előhúzom az apró ezüstláncra függesztett holdkövet. Hosszú a lánc, a kő nem látható, egészen a szívemig lelóg. Szökőévben születtem, február huszonkilencedikén, csakúgy, mint a bátyám, olvastam a passzoló kövekről, és a saját fejem után menve választottam a holdkövet. Alkalmas depresszió, hangulatingadozás, negatív energiák és stressz ellen kiváló, nekem pedig mindegyik ellen nagyon fontos, hogy legyen egy pajzsom. Csak remélni merem, hogy jól választottam. Ricsi pecsétgyűrűje ihletett meg, amit Lili vett neki, és abban kettejük köveit helyezte el. Hátha nekem is segít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Nem is kellett sokáig várnom, míg Babett megérkezett. Széles mosollyal fogadtam a lányt, örültem, hogy egy párban voltam vele a feladat során, mert igaz, nem sok időt töltöttem el a társaságában idáig, de azalatt rájöttem, hogy nagyon intelligens, művelt lánnyal van dolgom, bár ez a közös órák során is bebizonyosodott már.
- Szia! Csini a rucid! - viszonoztam vidáman a köszönését, a "szuper" szócskára pedig kissé elpirultam. Ugyan, dehogy voltam én szuper, egyszerűen csak megvolt a dolgok beszerezéséhez a megfelelő kapcsolathálózatom. Ez most nagy szolgálatot tett mindkettőnk számára, meg is lett az eredménye azáltal, hogy mindent sikeresen beszereztem.
- Köszi. Igen, sikerült! - feleltem neki büszkén, úgy viselkedtem, mint egy kis diák, aki megkapta élete első kiváló jegyét.
- Itt van minden, ami a bájital-főzéshez kell. Üst, továbbá a százfűlé-főzet hozzávalói: meghajtófű, disznópázsit, juharfa fátyolkája, pióca. Aztán itt vannak még a második felvonás összetevői is: bikornisszarv, juharfa fátyolkája, bumszalagbőr, egy diák haja - mutattam be a hozzávalókat a lánynak nagy bőszen. Azt nem is ecseteltem, hogy ez a főzet két részből áll, amelyeket külön-külön kell elkészíteni, hiszen biztos voltam benne, hogy ezzel már tisztában van.
- Most azt kéne kitalálnunk, hogy melyik hozzávalót hagyjuk ki a főztünkből, illetve mennyi ideig főzzük ezeket. Elsőre tuti biztos vagyok benne, hogy nem sikerül, de van bőven anyag, szóval simán kísérletezhetünk még - mondtam Babettnek megnyugtatásul. Valóban nem kellett aggódnunk amiatt, hogy esetleg kifogynánk az összetevőkből, mert pont beszereztem belőlük annyit, amennyi bőven elég lesz arra, hogy megalkossuk belőlük az általunk elképzelt bájitalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Zavartságát látva új neki, hogy kötelező lenne a bájitaltan. Hogy őszinte legyek, remélem, nekem van igazam. Ajj, hogy mondhatok ilyet? De tényleg, inkább ő mint én. Ajj, seggfej vagyok.
- Egy egész tantárgy a sárkányoknak? Nem fértek bele a Legendás Lények Gondozásába? - Ez nem gúny akar lenni, hanem egy komoly kérdés. A gyerekkori néhány sárkányos mesén kívül mondjuk tényleg nem tudok sokat a sárkányokról, lehet, hogy megtöltenek egy egész tantárgyat. Mondjuk biztosan a futóférgek is... na jó, talán azok nem. De ennyi erővel lehetne mondjuk hippogrifftan is. Vagy szellemtan! Brrr.
Ajj, milyen rendes, én meg ilyeneket gondolok...!
- Mi? A szükséges alapanyagok? Ja, hát azok nincsenek.
Hogy még meg is főzzem? Elolvasni is rémesen unalmas!
- Te honnan tudod, hol lehet hozzávalókat szerezni?
Ez őszintén érdekel, hiszen most mondta, hogy nem jár bájitaltanra. Nekünk elmondták az első vagy a második órán. Persze a közelébe nem teszem a lábamat annak a helynek, csak ha muszáj.
- Őrülten unalmas ez a főzőcskézés - vallom be...
- Ja, bocs. Én Hunor vagyok, benned kit tisztelhetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

-Igen, van nekik egy egész tantárgy. - mesélem lelkesen -Bár még nem tudom, hogy miért kell nekik plusz tárgy, mert csak ritkán lesz óránk. Talán mégsem olyan nagy az anyag. - gondolkodom hangosan. - Még sosem láttam sárkányt, de nagyon szeretnék. -teszem még hozzá, bár magam sem értem miért árulom el ez ennek a lánynak.
-Örülök, hogy megismerhetlek Hunor, én Ajsa vagyok. -mosolygok rá az új ismerősre. -Hát... az van, hogy nagyon szeretem csodálni a portrékat és hát az egyik festménnyel, egy volt tanárral, hát sikerült összebarátkoznom és ő tud adni alapanyagokat. -mondom büszkén és egy kicsit kihúzom magam, mert bár sok mindent nem ismerek, de legalább a portrékat már úgy ahogy igen. - Szóval ha megkérem biztos ad. Utána meg neki tudunk állni megcsinálni. Nagymamám mindig azt mondta, hogy könnyebb egy receptet úgy megtanulni, ha meg is főzöd nem csak a receptkönyvet bújod. - Igaz ezt a konyhára értette, nem pedig egy varázsló iskola órájára, de hát az elv ugyan az, mi baj lehet belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Én is örülök. - De tényleg. Még nemigen szereztem haverokat itt, valszeg nem sok akad a hozzám hasonló bolyongó idiótából, ha a rendszeres eltévedések ellenére még csak most futok össze az elsővel.
Amúgy tetszik a lelkesedése, de azért valami elkezd érdekelni.
- Várj. A sárkányok ugye nálatok is azok az agresszív, óriási, kegyetlen tűzokádó lények, akiknek csak egy apró, bosszantó bogár vagy, akit eltaposhatnak, miután felgyújtottak?
Én a magam részéről még golyóálló üvegen keresztül sem szívesen találkoznék velük. Hacsaknem...
- Vannak háziasított példányok?
Ez már jobban hangzik.
És tisztelettel hallgatom az ügyes mentorválasztási módszereit is. Nekem is barátkoznom kéne portrékkal. Tényleg! Ők tudnak mozogni a keretek között. Lehetne egy idegenvezetőm!
- Várj. Egy festmény hogy tudja kiadni a hozzávalókat... a vászonból?
Rögtön le is eresztek a nagy lelkesedésből. (Abszolút nem voltam feldobva, hogy egy üst fölött kell ácsorognom hosszú órákon át, és értelmetlen szabályok alapján spirális mozdulatokkal a Hejj, a babám mandragórát énekelve elkészíteni a szánalmasság ellenszérumát vagy ilyesmi.)
De túl rendes ez a csaj. Meg mond is valamit. Lázadozásból hiába kapok K-t, anyámékat jobban fogja izgatni a bájitaltan jegyem.
- És eltalálsz a barátodig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Hát az a helyzet, hogy nálunk a sárkányok nem létező teremtmények, csak a film ipar kitalált lényei. - válaszolom kicsit feszengve. Az összes sárkány amit eddig láttam mind filmes trükk volt valamelyik mozifilmben. Mondjuk ott voltak barátságosak is, meg persze agresszív szörnyek is. És igaz ami igaz, némelyik filmben háziasítják a sárkányokat, de azok elsősorban animációs filmek mind.
- Hát nem azt hiszem olyat nem tud. Mármint kiadni valamit a vászonból. Vagy de? - nézek rá megdöbbenve - Viszont a kép mögött van egy üreg ahova valaki évekkel ezelőtt elrejtett bájital cuccokat, legalábbis a portré azt állítja, hogy azok azok és már unja,hogy neki kell rá vigyázni, így szívesen tovább adná másnak. Mondjuk egy bájitalokat kedvelő kisdiáknak. - felelem lekesen - a bájital elkészítésében segítek, így nem kell egyedül unatkoznod, és legalább én is tanulok, hamár az órát nem vettem fel. - mosolygok rá barátságosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Figyelem a kék szemeket, s halványan elmosolyodok a pironkodásra. Ő is hasonlóan tudja fogadni a bókokat, mint én magam. De lényeg a lényeg; valóban nagyon hálás vagyok, neki. Ja, hálás. Igen. A padra helyezett táskámhoz fordulok, felnyitom a cipzárt, és máris fél felsőtestem eltűnik benne, ahogyan elkezdek kutakodni. Igazán tehettem volna a benn lévő cuccok tetejére, bizonyára egyszerűbb dolgom lenne. Néhány kelletlen hümmögés után előveszek egy csomag CsokiVarázslót – ami az egyik kedvenc édességem kislány korom óta – és egy nagyot pördülve tengelyem körül fordulok Dana felé. Az édességben egyesével csomagolt, belga csokoládéból készült varázsló és boszorkány figurák vannak. – A beszerzésért – mondom egy apró mosollyal, és átnyújtom az ajándékot a prefektusnak.
A hozzávalók felsorolása közben felpattanok a pad tetejére, és bakancsos lábamat lóbálni kezdem a levegőben. Fejből nem tudtam volna elmondani őket, de minden alapanyagot ismerek, noha az egyiknél különösen a magasba reppen dús szemöldököm. – Kinek a haját szerezted meg? – érdeklődök mély, karcos hangomon. – Hát – kezdek bele, s jobb kezem vékony mutatóujját szám elé emelem. – Attól függ, hogy kinek a haját hoztad… szerintem az a legelhanyagolhatóbb. Nem szeretnénk másolni senkit sem, csak csinos pofikat akarunk – vonom meg egy mosollyal a vállam. – Talán azt lehetne helyettesíteni valaminek az erősebb változatával – nem vagyok teljesen biztos abban, hogy amit mondok, annak van értelme, de most ez fogalmazódott meg bennem. – És ne aggódj – kezdem egy széles vigyorral. – Lemondtam minden programomat mára és holnapra, szóval szívesen vállalom a kísérleti egér szerepet – teszem hozzá bohókás fejdöntögetéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy perc habozási időt sem hagy, mielőtt magához húzná és szemtelenül incselkedne vele. Van valami, ami vonzza a szőkében: talán a vadászat, a szépsége, az esze vagy az attitűdje... De még nem döntötte meg és lássuk be, ennek nem csupán az az oka, hogy zseniálisan ellenáll. A Valentin napi fesztiválon és liciten könnyen megcsókolhatta volna, elcsábíthatta volna és már egy lenne a listáján.
- Ezt a választ akartam hallani - elégedetten bólint és mosolyogva várja a további magyarázatot, melyet meg is kap. Tény és való, hogy nélküle unalmas az élet, de mit mondhatna? Belőle csupán egy van és nem lehet ott mindig, mindenütt, néha be kell érniük a fantáziájukkal. Úgy értem azzal, hogy elképzelik, a férfi a közelükben tartózkodik és elbűvöli őket varázslatos személyiségével. Meg persze szerénységével. - Mégsem tetted meg, ezzel pedig összetörted a szívemet - színészi játéka megkérdőjelezhetetlen: lebiggyeszti kissé ajkainak szélét és kisfiúsan szomorú kiskutya szemeket mereszt a nőre. Ne reménykedjünk, sokan megkérdőjelezik, hogy van szíve, azt meg pláne, hogy van lelke, de azoknak, akik továbbra is fogadásokat kötnek, elárulom: akad. A biológia gondoskodott róla.
Élvezi, hogy engedelmesen a karjába csúszik a vékony test, s magabiztosan húzza ő is közelebb. Eddig csak olyan tessék-lássék módon ölelte, de ez már kezd valami lenni, nem hagy túl sok helyet maguk között. A mellkasára simuló kéz, a karjába kapaszkodó ujjak, mind eszébe juttatják azt a napot, melyre Ophelia is gondol. Noha nem legilimentor, szemében egyértelműen csillan az emlék. - Nem is kérdés. De ha gondolod, bebizonyítom - lassan hajol közelebb, a történelem megismétli önmagát. Ismét ott van ajka a nőétől csupán pár milliméterre, ezúttal azonban nincs élő ember a földön, aki megállíthatná, hacsak Brown nem teszi. Végre megízleli a gyönyörű, telt ajkakat, miközben kezei szorosan fogják a formás alakot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tetszik, hogy csacsog. Valójában több okból is; az első egyértelműen az, hogy én kevésbé érzem a késztetést, hogy feleslegesen fecsegjek; a második ok pedig az, hogy szeretem hallgatni a csilingelő nevetést, és perverz módon az is tetszik, amikor csipkelődik és oda-odaszólogat nekem. Az emberek általában nem sok mindent váltanak ki belőlem, és érdekes, hogy amióta a kastélyba érkeztem, érdekesebb emberekkel találkoztam, mint az előző éveimben. Az előttem ülő és rákot csócsáló nő pedig a legérdekesebb mind közül. Főképpen ezekért a megjegyzésekért, mint ami most is elhagyja ajkait. Szemöldököm látványosan repül magas homlokom közepére hiszen, ha nem is szánta kihívónak, mindenféleképpen úgy sikerült. A szemöldökgimnasztika mellé természetesen sanda mosoly jelenik meg ajkaim szegletében, majd egészen fogvillantásig szélesedik, s végül alsó ajkamat megnyalva tekintek le egy pillanatra az asztalra. – Akkor, ha jól értem nekem kell ma a rossznak lennem? – kacagok, majd a homárollóért nyúlok. Igazság szerint ez az egyetlen, amit eddig még nem kóstoltam soha, de úgy emlékszem ehhez kellene valamilyen szerszám. Tányérom mellé nézek, ahol meglátom a diótörőhöz hasonlító tárgyat. Érdekesnek találom, így elgondolkodva veszem tenyerembe, s Jules felé mutatom. Apró mosoly jelenik meg szájam szegletében, majd megroppantom az ollót. Mivel a művelet sikeresnek mondható, elégedettséget sugárzó arccal teszem félre a törőt, és ujjaimmal kezdem lebontani a páncélt. Közben fel-felpillantok Julesra. Bólogatni kezdek.
– De bizony, hogy az van – felelem, miután lenyeltem egy hatalmas falatot. A maradék homárt a tányéromra teszem, majd kezeimet megtörölve nézek ismét a kék szemekbe. – Tudok, bizony – hanglejtésem vidám, direkt ismételve a „bizony” szót. Látszik, hogy örömmel tölt el a nő izgatottsága a gyűjteményemmel kapcsolatosan. Ahogyan Jules fejében is, így az enyémben is megjelenik a gondolat, hogy igen sajnálatos az, hogy vannak még boszorkányok és varázslók, akik megtagadják a mugli kultúrát. Pedig igenis lenyűgöző dolgokat tanulmányozhat az ember.
A pincér érkezésére kissé előre dőlök, s köszönetképpen biccentek felé egyet. Éppen ideje volt. A tengeri falatok könyörögnek minden egyes harapásnál egy korty után. Kiválóan passzol a Sauvignon Blanc az ételek ízvilágához. Egy ideig csak az asztalon pásztázik zöld szempárom, azonban éppen jókor tekintek fel partneremre, s a hamiskás mosolyra egy erősebb hideg hullám szalad végig gerincem mentén. Jóleső, mégis idegen, de legfőképpen váratlan érzés. Összeszűkített pupillákkal várom az után a bizonyos mosoly után a választ majd, amikor megkapom azt, újfent elmosolyodok.
Éppen kérdeznék, amikor Jules folytatja. Mintha kivárta volna. Ökölbe szorított kezemet nyomom ajkaimnak, amik megállás nélkül mosolyognak, miközben hallgatom őt.
– Mit meg nem adnék egy forró fürdőért – mondom kissé elkalandozva. A lakásom miniatűr fürdőszobája nem alkalmas ilyesmire. Az, ahogyan Jules leírja a tökéletes fürdőzést újra megcsap a gerincem mellett végig száguldó érzés. Az illatgyertyák, a könyv és a zene gondolata engem is a habok közé merít. De végül felrázom magam, és úgy tekintek Julesra. – Az utóbbi időben én is kimozdultam – vallom be. – Persze egyedül – teszem hozzá egy keserédes mosollyal. Sorozatok? A keserédes mosoly hirtelen szélesedni kezd, és bólogatva jelzem elismerésem a nő felé.
– Sportolni? – hangom meglepett, ám kíváncsi. – Hogy úgy – harapok mosolyogva ajkamba a kosárlabda gondolatára. Partnerem újabb szemtelenre sikeredett arcjátéka arra késztet, hogy azonnal rávágjam… - Legyen – érdekesen hangzik. A tányérra tekintek, ahol már igencsak megfogyatkoztak a résztvevők. – És mégis merre gondoltad? Amolyan Bronx-szerűen, valamelyik utcai pályán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Legalább nem áztak meg ennél is jobban. Ha a kisház csak egy valamire is jó volt, akkor határozott előnye volt, hogy nem ázott be. Ezzel szemben olyan hideg volt odabent, mintha nem is június, sokkal inkább december lett volna. Nem erre volt felkészülve, egy kellemesen meleg nyári napra számított. Úgy tűnt, az eső kissé csendesedett, de még mindig túl sötét volt az ég ahhoz, hogy ki mert volna merészkedni.
- Legalább tisztaság lesz – vonta meg vállait. Ha már Lili próbálta némi humorral enyhíteni a helyzetet akkor ő is igyekezett partner lenni ebben. Nem is beszélve arról, hogy lassan átfagy. Átkozta vékonyságát, mennyivel jobb lett volna némi jótékony zsírréteggel ücsörögni ott, mint így. Ennél jobban talán sosem akart a telt lányok csapatába tartozni. Mondjuk akkor nem vehette volna fel ezt a csodás szettet, amit amúgy viselt, de  igazából azt is elcserélte volna egy jó meleg pulóverre. Fehér felsője mindent láttatni engedett, épp bele illett volna a legutóbbi találkozásukkor szóba került vizespóló verseny élmezőnyébe.
- Ez amolyan szakmai ártalom – motyogta a lány egyértelmű kijelentésére. Hát persze, hogy nagyon fázott, ő a melegben érezte jól magát. A leégésen kívül semmi problémája nem volt a nyáron tomboló hőséggel, ő kiválóan érezte magát ilyenkor is a legtöbb emberrel ellentétben. Viszont tizenöt fokban már hajlamos volt megfagyásra panaszkodni, ha nem volt rajta kellő mennyiségű ruha, amit meg a többiek nem értettek meg. Néha elgondolkodott, hogy biztosan nem Közép-Afrikából fogadták-e örökbe, de aztán később minden értelmet nyert számára is.
- Vedd csak fel őket te. Én jól vagyok. – Nem tűnt valami meggyőzőnek a visszautasítása, de nem akarta tönkre tenni a lány jól láthatólag frissen vásárolt ruháit. A ruhák számára majdnemhogy a szent és sérthetetlen kategóriába tartoztak, így mindegy volt hogy a sajátjairól vagy máséról volt szó nagyon vigyázott rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem derül ki, hogy a válasza helyes-e - de Csenge úgy sejti, nem sok esély van rá, és valójában csak sötét életlátását sikerült bemutatnia vele -, az viszont igen, hogy a kérdés sem volt egészen pontos.
A szfinx üdvözlését mosolyogva fogadja, és ahogy feltekint a portréalak arcára, eszébe jut, hogy azért mégiscsak jó levitásnak lenni. Ideiglenes társát jól hallhatóan bosszantja, hogy a szfinx hozzá máshogy viszonyul, de Csenge már csak a saját találós kérdésére figyel. Ha az ismeretlen ajtó előtt fekvő tényleg levitás, és kibír itt egy évet, jövőre már vele is máshogy fog bánni a bejárat őre.
A lány hümmögve figyeli a festményt, egyik lábáról a másikra nehezedik, jobb kezét az arcához emelve, ujjaival ajkain zongorázik gondolkodás közben.
 - Ha egy bútorokkal teli szobáról beszélünk, akkor a levegő a megoldásom, ha egy teljesen üres teremről, ahol nincsenek ágyak alatti és szekrények mögötti sötét zugok, akkor a fény - mondja, aztán karjait leeresztve megvonja a vállát: -, de igazából a levegő akkor is helyesnek tűnik számomra.
Amíg várja az ítéletet, tovább gondolkodik, de egy pillanatra hátra pillant, hogy lássa, ott áll-e még az ismeretlen elsős. Próbálja eszébe vésni az arcvonásait, hogy ha legközelebb összefutnak, felismerje, aztán rádöbben, hogy igazából még a nevét sem tudja. Na, de épp az előbb mondta neki, hogy nem érdekli kicsoda, ezek után már elég furcsán venné ki magát, ha mégis rákérdezne.
Végül némán, kíváncsiságát magában tartva fordul vissza a bejáratot rejtő portré felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ja! Mugli születésű vagy?
Egy pillanat alatt mindent megértek. Legalábbis többet. Tudom, hogy a mugliknál nagyon menőek a sárkányok. Mármint persze nálunk is, de azért itt az emberek talán jobban képben vannak azzal, hogy mennyire veszélyes is egy ilyen. Nem is kell, hogy magyar mennydörgő legyen, elég egy norvég tarajos.
Érdekelnének az ilyen mugli filmek a sárkányokról. Kíváncsi vagyok, hogyan ábrázolják őket. De kapcsolatunk ezen pontján talán még túl korai lenne meghívatni magam egy mozira.
- És nálatok is van szárnyuk, pikkelyük, agyaruk, tüzet okádnak meg minden? És akkorák, mint egy családi ház? Annyira különös, hogy a mágiaügyi minisztérium így el tudta tussolni ezt a titoktartási bakit, hogy minden varázstalan azt hiszi, csak kitalált lények.
- Ja, logikus - bólogatom egyetértően, hogy valószínűleg a portré mögött van a szajré, nem pedig a képben. Bár ki tudja! Eddig nem találtam túl segítőkésznek az itteni festményeket. És az is lehet, hogy már megromlottak vagy beszáradtak a hozzávalók.
Ismét félreteszem a könyvet, és hátradőlök a párnán, hogy teljes testtel a navinés felé fordulhassak.
- A szüleid kiakadtak, hogy mágus vagy?
Igen, abszolút tojok a bájitalfőzésre. De nem direkt terelem el a szót, tényleg nagyon izgalmasnak találom, hogy valaki teljesen muglik között nőjön fel, míg 14 éves korában BUMM, beszaltózik egy bagoly az ablakán, hogy csákó, varázsló vagy, nem kamu, húzzál pálcát venni aztán reménykedj, hogy indul a vonatod a megbeszélt helyről... Várj.
- Bagolyban tudtad meg, hogy varázsolsz? Mindig tudtad, hogy nem stimmel valami? Te is öngyógyultál egyik napról a másikra, vagy ilyesmi?
- Belőlem a szart is kiverték általános iskolás koromban, de másnapra kutya bajom sem volt. Akkor nyugodott meg a családom, hogy nem vagyok kvibli - toldom meg egy személyes információval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ez nekem is ment volna! Dohogásra nem vetemedek, annyira meglepődöm magam is, hogy beugrott a megfejtés. Legalábbis egy. A fény eszembe sem jutott, és nem is gondolkodtam tovább, amint eljutottam a levegőig.
A lány viszont full filozófiai okfejtésbe bonyolódik. Amikor végez, még hátra is pillant. Lehet, valami elismerésre vár, de nem tudom eldönteni időben, mit is mondhatnék. A szfinx nem siet ajtót nyitni, én meg tűkön ülök az ítéletért.
A portréalak farkával elégedetten legyint egyet.
- Minden részletre kiterjedő válasz.
Egy búcsúmosollyal ajándékoz meg minket (szeretném azt hinni, hogy engem is), majd feltárja előttünk a ház bejáratát. Rántok egyet a táskám vállpántján, indulhatunk.
- Ez igen!
- Ebbe belejönnek az emberek? - kérdezem a felsőbb évest, hátha még erre a válaszra azért vevő lehetek nála. - Gyakorolni kell, vagy van egy levitás óra, amin a rejtvények eszes megoldását tanuljuk? Van olyan levitás, aki annyira hülye, hogy mindig kint éjszakázik? - teszem fel a legfontosabb, feszítő kérdést.
Még csak egy hete vagyok itt. Szomorú, hogy ha eltalálok is a ház bejáratához, bejutni akkor sem tudok egyedül.
- Amúgy Hunor vagyok, és köszi szépen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő