36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes hozzászólása (202277 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 6732 ... 6740 6741 [6742] 6743 » Le
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. december 9. 16:10 Ugrás a poszthoz

Lesz még karácsony! Cheesy

Amúgy figyelitek? Már nem jut eszébe senkinek sem kételkedni a jószándékomban, Beli is rögtön enni kezdett... Mintha el is felejtette volna már a kis sütis incidenseket. Angel *ártatlan angyali fejjel-mosollyal lecsüccsen Belivel szemben*
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. december 9. 16:29 Ugrás a poszthoz

Annelie West - 2019.12.09. 15:57
Mindenki azt mondja, idén már nem diétázik... pedig a karácsonyra jobb felkészülni Shocked

Döncike!


Először is; én diétázom 2 hónapja.

Másodszor; mondjad kedvesem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Annelie West
INAKTÍV


bestiák anyja
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2019. december 9. 16:33 Ugrás a poszthoz

Én is ezt teszem, pacsi! Cheesy

Ölelj meg *_*
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. december 9. 16:49 Ugrás a poszthoz

Emily néni
#Maja és a #brekifiúk | oviscsoport | november 22. késésben


Lehet igaza volt a Nyuszónak, hogy nem leszünk rossz szülők, ha segítenek nekünk mások. Mert négy breki az négy breki, nem olyan könnyű. Így is nagyon szeretem, és sokkal kevésbé rossz, mint amilyennek tűnhet mindent rendben tartani. Nem mintha a mai nap ezt megmutatná, fáradt vagyok, a fiúk is félkómásak, és biztos a lányok is elfáradtak. Nem akkora gond, legalább a fürdés után mehetünk nagyot aludni, és ha elég ügyesek vagyunk, mire felébredünk holnap, már apuci is otthon lesz. Bár tartanánk már ott, tudom hogy ez fontos és boldog vagyok, mikor az, és tudom, hogy szereti a munkáját. De hiányzik, nehéz egy-két éjjel is így, egyedül. És nem a picik miatt, csak szimplán nem szeretem.
- Hercegek? Ezt lehet, hogy nem lenne jó apucinak is hallani - ingattam is meg a fejem, persze a számra haraptam a mosoly helyett inkább. Tudom, hogy ez veszélyes. Múltkor hozta haza Klara a meghívót, amit rajzolt valamelyik már iskolás fiúnak, akit meg akar hívni a szülinapjára. Hát a Nyuszó nem volt elragadtatva. Nagyon nem. - Igen, nekem tényleg nagy szerencsém van.
Ezt nem csak körülöttem gondolták így, hanem én is. Nagyon sok köszönni valóm van a templomos néniknek meg bácsiknak, a Jézuskának, a Mikulásnak és a Húsvéti nyúlnak is, akik mindezt elhozták nekem. Mert biztos mindenkinek benne van a keze. Még a Fogtündér is lehet, hogy szólt pár jó szót az érdekemben. Sőt, belegondolva egészen biztos, még ha régen is láttuk egymást.
Lassan guggoltam le eltárva a kezeim, hogy elkapjam a szaladó és nevető Aniat, aztán meg fogadjam a nyálas, de hatalmas csókokat tőle is és Klaratól. A nagyobbik lánykám egyből ment a fiúknak is köszönni.
- Nagyon köszönöm, igazából most sem tudtam, csak az órám, meg Lewy most nincs itthon...kicsit olyan minden - vallottam be egy nagy levegővétel után aztán csak álltam ott és néztem a piciket, ahogy örülnek egymásnak. Nem tudom rosszul esett-e hogy nem voltak szomorúak, amiért tovább kellett nélkülem legyenek, vagy sem. De ez azt hiszem ilyen lesz már, olyan hamar akkora nagy brekik lettek, amit el sem tudtam képzelni.
- Igen, nagyok, és kis rosszcsontok, de nagyon szeretem bennük is ezt. Máskor is rád bízzák a maradókat? Vagy valami mást is tanítasz itt ilyenkor? - kérdeztem rá, ha már itt voltunk, nem én járok szülőire, és bár ismerem az ittenieket, annyira nem tudom ki és mit tanít vagy játszik pontosan a lányokkal. Sokan vannak velük, de tudom, hogy vigyáznak rájuk, mert az apuci azt mondta.
- Megállunk? Mármint miben? - néztem rá kicsit megilletődve, nem teljesen értettem a kérdést. Igazság szerint nem tudom mekkora lesz az ohanánk, sosem lehet tudni, mennyit kaphatunk. A fiúk is olyan kis meglepetések voltak. Az időzítéssel is és azzal is, hogy ketten jöttek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. december 9. 17:02 Ugrás a poszthoz

Mikola Ármin Valentin - 2019.12.09. 10:54
Én aranyos gyerek akarok lenni, aki délután alhat az oviban. Ehelyett...


  Rolleyes
Szakmát tévesztettél.
Utoljára módosította:Winnifred Adyra Rossouw, 2019. december 9. 17:02
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mikola Ármin Valentin
INAKTÍV


Hungry like a wolf.
RPG hsz: 17
Összes hsz: 54
Írta: 2019. december 9. 17:09 Ugrás a poszthoz

Winnifred Adyra Rossouw - 2019.12.09. 17:02
Mikola Ármin Valentin - 2019.12.09. 10:54
Én aranyos gyerek akarok lenni, aki délután alhat az oviban. Ehelyett...


  Rolleyes
Szakmát tévesztettél.


Szóljál be.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. december 9. 17:11 Ugrás a poszthoz

Megtettem  Grin
Lehetnél óvó bácsi, lenne egy kis szusszanásod délutánonként  Rolleyes
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rémi J. Saint-Venant
INAKTÍV


XII. Az akasztott ember | (F)élénken (t)akar
RPG hsz: 74
Összes hsz: 433
...hangtalan múlni el
Írta: 2019. december 9. 17:37
Ugrás a poszthoz

Annie-nek címezvén
I.


Az ég alatt, az irdatlan ég alatt, egy férfi mered ki a földből, magányosan egy férfi. Meztelen, mint Jézus, nagy szeme lobbanékony. Harminchárom éves. Agyát öli a téboly, agyát öli a téboly. Vigyázzban áll, feszes vigyázzban. Lábához béklyózták a földet. Lépni nem tud, hallucinál csak: "Nosza, öleld meg!" "Rajta, öld meg!" Lábához béklyózták: a Földet.
Reszket az arcom. Oly sóvárogva nézem a parton álló, lassan hozzám közeledő lányt, hogy érzem, reszket az arcom. A szám, a kicserepesedett, véres-sebzett ronda szám, az itt-ott nyálfoltos fogaim, de még a nyelvem is didereg. Az adrenalin már-már túlcsordul csenevész testemben, sovány, csontos tagjaim beleborzongnak a látványba. Emlékszem, azt kívántam, bárcsak tudnám, mi a valóság, bárcsak!, hisz még azt sem tudtam eldönteni, kit látok magam előtt. Madárka hívogat vagy alakját képzelem csupán?
Madárka... kismadárkám, tudod? Tudod, hogy hangod akárhogy igyekszem, bárhogy erőlködöm is, úgyis csak haloványan felrémlő torz gondolat marad néhány fájó csont alatt? Hogy itt vagy mindig? Tudod? Mi-miért sú-súgod, ho-hogy ta-talán? Ne-nem, én ezt ne-nem, nem, ne-ne-nem é-é-értem. Igazad van, ta-talán. Rosszul hallak? Hangod küszködik vagy én távolodom túl gyorsan? Zuhanok vagy tényleg nem vagy itt? Mert seholsem vagy, és csak... édes Merlinem!
Erőset nyeltem, ajkaim lefelé görbültek. Szemeimet ahogy csak tudtam, összeszorítottam, hiszen sírni tudtam volna, mert annyira hiányzott. Az érzés megmarta a belsőmet, a sav végigfutott szerveimen, bekebelezte a lelkem, és fogságba ejtette minden gondolatomat. Hiányzott hajának illata és a szeme, amivel úgy nézett engem, mintha szerethető lennék, mintha jelentenék bármit is, mintha nem csak valami utolsó hitvány földönfutó lennék, akinek a világon egyedül annyi jutott, hogy híres, Rémi, Rémi, hogy hírhedt a családneve.
Ccccsss, nem baj, nincs semmi baj, ringatom a gondolatot, s vele együtt szerencsétlen önmagam, hát tudom én. Az sem baj, hogy senki nem tudja, hogy senki nem látja, hogy tudom. Értem, igen. Nem több ez, mint átok, egy lemoshatatlan, undok folt a családom történetében, ccccsss, semmi baj, simogatom az igazságot, hát tudom én. Tudok mindent, csak azt nem, hogy ott a parton, egyre közelebb merészkedve csónakomhoz, Madárka néz-e rám ily szerelmesen, vagy a képzeletem csap be megint?
Az ég alatt, az irdatlan ég alatt, egy férfi mered ki a földből, magányosan egy férfi. Meztelen, mint Jézus, nagy szeme lobbanékony. Harminchárom éves. Agyát öli a téboly, agyát öli a téboly. Vigyázzban áll, feszes vigyázzban. Lábához béklyózták a földet. Lépni nem tud, hallucinál csak: "Nosza, öleld meg!" "Rajta, öld meg!" Lábához béklyózták: a Földet.
Gyűlöltem, hogy angyalkaként a felhőkön ülve épp ezt, hogy annyi közül épp a magam sorsát választottam; gyűlöltem, hogy nekem nem jutott több, mint az őrület, hogy még álmaimban sem szabadultam, hogy még akkor sem, mikor a meleg paplan ölelt s ringatott, hogy akkor sem lehettem más, én még éjjelente sem léphettem át saját körvonalamat. Gyűlöltem az elmém foglya lenni, gyűlöltem apácska szegény fiaként ébredni, gyűlöltem az egymást örökkön követő, elmélázott, lusta sorban álló napokat, a mindig ugyanolyan órákat, gyűlöltem a világot, a földet és az eget, gyűlöltem az állatokat, gyűlöltem az embereket, és gyűlöltem, hogy úgy igazán... hogy őszintén mégsem tudtam gyűlölni magamat. Hogy Rémi legnagyobb kincse Rémi volt, hogy ha véletlen (vagy máskor direkt) csak olyan esetlenül leültem a tükör elé, és révetegen elnézegettem azokat a szép kis barna szeplőket az arcomon, majd farkasszemet vívtam saját magammal, nevetnem kellett, mert bár egyszerre voltam vesztes is meg győztes is, és bár gyűlölnöm kellett volna, és bár talán úgy is volt, én... Rémi, Rémi, nagyon is szerettem azt, amit láttam. Mert amit láttam, tudtam, hogy félelmet kelt másokban, ...a gondolat közben, ott a sötét ég alatt belenevettem a csónak felázott, dohos szélébe. Fogaim nekikoccantak a keserű kéregnek, de észre sem vettem, csak nevettem hangosan, mintha nem hallanám a szárazföldön engem úgy hívogató szirént, és talán így is volt: nem hallottam, mert vékony, fiatal hangját elnyomta a fejemben lévő lárma, az a beteg, vaskos zsivaj, amitől nem volt szabadulásom. Nevettem, mert olyan vicces volt, hogy mikor belenéztem a tükörbe, lehettem otthon vagy a Rellon pincében, lehettem az egyetemen vagy bárki idegen házában vendégségben, tudtam: igazuk van, és nekem is félnem kellene. Jobb volna, biztonságosabb. Félnem kellene, mert bár a koponyámban zsarnok vadász lakott, a testem nem volt több egy törékeny, a nap minden órájában, az óra minden percében, a perc minden egyes másodpercében üldözött vad. Nevetésem ahelyett, hogy csitult volna lassan, egyre csak fokozódott, egészen addig, míg egyik pillanatról a másikra sírni nem kezdtem. Újra. A forró könny felégette lehunyt szemem, de kitartóan ráztam a fejem, nem, nem, én nem nyitom ki, nem nézek fel, nem ébredek meg, nem érdekel, hogy a parton Madárka vár-e vagy valaki más, most nem, nem, nem...
Vad vagy, Rémi, suttogta a hang, és engem kirázott leheletétől a hideg, miközben homlokomat olyan erősen nyomtam a tó vizén finoman ringatózó csónak oldalába, hogy már fájt. Ajkaim elnyíltak, és a rám váró hanggal együtt éppen egyszerre nyitottam szólásra kiszáradt, cserepes, elsárgult számat. Ugyanúgy formáltam a szavakat, mint a fejemben lakó csuklyás férfi, talán még hangunk is egyezett: - ...Aztán meg olykor vadász.
Elcsendesedtem. Éreztem, hogy tarkóm, a lapockám és a hátam izzadni kezd, és éreztem a homlokomat keresztező fájdalmat is, meg a felsértett bőröm alól kiserkenő vért. Az erő, amivel fejemet a csónak éles szélének nyomtam, megingatott, vállaimba íves görcs telepedett, az izmaim ellenem dolgozva forrtak odabent.
Mindent éreztem, az életet, az estét, de a fejemben, hiába, egyre csak az járt, hogy Rémi, hogy Rémi bizony egy győztes-vesztes fiúcska. És ez annyira fájt, de nem tudom, Madárka, miért, hogy miért volt ez olyan rossz nekem, hogy miért volt ennyire rossz ráeszmélni vagy egyszerűen csak beismerni... Rémi, Rémi, cccccs, nincs baj, óvtam reszkető-zizegő bensőm, összes gondolatom, hogy meg ne szökjenek tőlem, kisdedeim, kik mind-mind enyémek voltak. Annyira rossz volt, nehéz és fárasztó.
Csak engedj mostmár el, Madárka, ha kérhetek ily kegyetlent tőled, a legszentebbtől, és ha válaszod halk igen, hát ne várass tovább!, szabadítsd fel szánnivaló lelkemet. Kimondani sem merem, gondolni sem merek rá, csak kérlek, kérem szépen, ne várass tovább.
Az ég alatt, az irdatlan ég alatt, egy férfi mered ki a földből, magányosan egy férfi. Meztelen, mint Jézus, nagy szeme lobbanékony. Harminchárom éves. Agyát öli a téboly, agyát öli a téboly. Vigyázzban áll, feszes vigyázzban. Lábához béklyózták a földet. Lépni nem tud, hallucinál csak: "Nosza, öleld meg!" "Rajta, öld meg!" Lábához béklyózták: a Földet.

Végül, valamikor percekkel vagy talán órákkal később, egy váratlan pillanatban felemeltem a fejem, és kipillantottam a régi, lelakott csónakból. A vér vízszintesen futott végig homlokomon, hogy kicsivel arrébb, jobb szemem fölött egy vékony csíkban induljon el lefelé, szőke szemöldököm irányába. Mosolygó ajkaimon itt-ott száraz vérdarabkák ültek, és csak úgy, mint álmatag, homályos szemeim, várakozóan meredtek a szárazföldi szirénre.
- ...három - ejtettem ki én is a lelkemben a katarzis kapuját megnyitó utolsó számot katonás merevséggel. A rekedten visszhangzó hangok feszesen csattogtak fogaim alatt, és én szabadon eresztve elmémet, felöltöttem az egyenruhát, és abban a pillanatban, hogy sajgó szám megformálta az utolsó hangot, megugrottam. Vadász voltam.
Mögöttem a csónak métereket sodródott beljebb, hogy az addig nyugodt vízfelszín sűrűn fodrozódni kezdjen alatta. Jobb tenyeremet felsértette valami, az evező vagy egy él, nem tudom, akkor még csak érezni sem éreztem.
A talpam döngve ért talajt, és bár a testem elgémberedett, meg is nyögtem miatta egy kicsit, következőnek már én is nevettem, Madárkával együtt, aki kedvemért, vagy mert tán volt olyan jó, és meghallgatta imáim, felvette a vad gyermekded álarcát, és megértette: én nem szeretnék semmi mást, csak játszani. Játszani egy utolsót, mielőtt fejemből kiszökik mindegyik gondolat, és belőlem nem marad más, csak egy kietlen, szótlan, néma táj.
Rémi, Rémi.
Az ég alatt, az irdatlan ég alatt, egy férfi mered ki a földből, magányosan egy férfi. Meztelen, mint Jézus, nagy szeme lobbanékony. Harminchárom éves. Agyát öli a téboly, agyát öli a téboly. Vigyázzban áll, feszes vigyázzban. Lábához béklyózták a földet. Lépni nem tud, hallucinál csak: "Nosza, öleld meg!" "Rajta, öld meg!" Lábához béklyózták: a Földet.
- Gyorsabban, gyorsabban! - vihogtam bele az éjszakába, miközben felemás cipőimben a sáros, rossz talajon rohantam. Nem akartam túl gyors lenni, még nem akartam elkapni. Még nem tudtam, hogyan fogom csinálni, csak élveztem, hogy ismét együtt vagyunk. Élveztem, hogy úgy vagyunk együtt, ahogy mindig is kellett volna; saját meghittségünkben, saját valónkban. Te és én, kismadaram.
Hiénaként nyerítettem egyet, aztán meg kivehetetlen szavakat kurjantottam, amit lehet, hogy még én sem értettem, csak hát ezt diktálta bordáim alatt zúgolódó szívem minden remegő-dübörgő dobbanása. - Fuss, amíg lehet, fussfussfuss, mert elkaplak, elkaplakelkaplak, és szárnyad szegem, szegemszegem, Madárka... hahahahahaha...
Hahahahaha, nevettem hangosan újra meg újra, fuldokolva, sötéten, karcosan, és közben csak futottam, szúrós ágakon, bokron és bozóton át, fickándoztam, ügettem, én én voltam, Rémi, valami, amire mondhatnám, hogy egy árva, megveszett lélek, de nem volt sem árva, sem megveszett, sem lélek.
Rémi voltam, egyszerűen csak Rémi. Arcába csapódó meztelen ágakkal, sárosan, véresen, boldogan; Rémi. Rémi.
Utoljára módosította:Rémi J. Saint-Venant, 2019. december 9. 17:42
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. december 9. 19:20 Ugrás a poszthoz

Majus és a brekik

- Igazán határozott elképzelésük van, szóval nem hiszem, hogy olyan sok gond lenne még ezzel a történettel, az apukájukat még nem klónozták.
Válaszolom mosolyogva, mert a lányok még bőven abban a korban vannak, amikor a tökéletes férfi számukra az apjuk, és el sem tudják képzelni, hogy egy nap ne ő legyen a férjük. Szóval ok az aggodalomra nincs, bár a gyerekek úgy nőnek, mint a bolondgomba, azért van még néhány nyugodt évük, mielőtt kezdődik a megőrülés.
- Harmadikban kezdenek el felborulni a hormonok először, addig egészen aranyosak.
Akkor azért páran sátánná válnak, mint Annácska, akit imádok, tényleg, de még Barnabás is nagyon nagyot tud nyelni, amikor a lány szóba került, és néha én is biztos vagyok benne, hogy a pokolból ki van tiltva, mert a Sátán a trónfosztástól tart. Nem lehet könnyű a nagyszüleinek, mert ők nevelik a lánykát, és ezért egy elég kemény ördög-angyal kettőst lehet nála látni néha, főleg amikor egy-egy szülői után vagyunk.
- Összekuszálódott.
Nem kell nekem bemutatni, én maga vagyok jelenleg az összekuszálódott élet nagymestere, szóval tudom milyen az, amikor egyetlen apróság is képes teljesen romba dönteni mindent, amit az ember eltervezett, hogy aztán ne maradjon más, csak fejkapkodás és aggodalom. Aztán persze lesz ez másként is, mert ha az ember jól csinálja a dolgokat, akkor a párja mellette áll, és együtt billentik helyre a dolgokat, ha meg nem, akkor telezsúfolja a naptárát mindenféle plusz programmal, hogy ne gondolkozzon azon mennyire szétesett minden. Na én a zsúfolásban vagyok profi.
- Általában rám. Akinek van családja, hazamegy, aki kollégiumi nevelő is, ő pedig a bentlakókkal foglalkozik. Nem tanítok rendesen, gyakorlaton vagyok, mert januárban végzek majd az egyetemen, akkor hivatalosan is tanár és óvónő leszek, de ne aggódj, jó kezekben vannak, mert van kisgyermekgondozói és dajka képesítésem is.
Elég határozott irányba mentem én tovább a Bagolykőből, a dajka csak néhány hónapos képzés, a kisgyermekgondozói két éve is tavaly lejárt, mert azt még az egyetemmel párhuzamosan kezdtem el, szóval azt már akkor is tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, a pszichológia maga csak egy ilyen plusz volt. Akkor is szét volt esve minden, akkor a tanulásba menekültem, most a főzésbe, sosem lehet elég tudás a birtokunkban.
- A babaprojektben. Gyerekként én is mindig nagy családról álmodtam, sőt, még most is úgy vagyok vele, hogy egy egész kviddics csapat is jöhetne. Csak hát ez ilyen hercegfüggő dolog ugye.
Pillantok fel rá mosolyogva, mert már egy pár perce a fiúkhoz közel hajolva barátkozom velük, és vágom a grimaszokat, hogy nevessenek. De mivel a lányok betámadták őket, így most felegyenesedve Majára nézek újra.
- Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 9. 19:47 Ugrás a poszthoz

A NŐM


- Miért írt könyvet? Nem tudom, talán így tudja kimutatni az érzelmeit.
Ez egy jó kérdés, a miért, de nem tudom rá a választ, így csak tippelni tudok. Feltételezem, hogy ezért tette, ám száz százalékos bizonyossággal nem mondhatom. Ebben tényleg minden ember egyedi. Jack és én nagyon ritkán beszélgetünk az érzéseinkről, mégis sokkal többször mutatjuk ki, mint azt bárki is gondolná. Van, hogy órákon át csak egymás tekintetét figyeljük, elveszünk egymásban, és minden megbeszélünk. Nem szavakkal, nincs rájuk szükségünk. Megint mások beszélgetnek, érintenek, levelet írnak. Csodálatosabbnál csodálatosabb módjai vannak annak, hogy kifejezd érzelmeidet, és mindenkinek megvan erre a saját nyelve. Arie valószínűleg az írással tette ezt.
- Nem tudom Ophelia, komolyan nem. Elolvastam az első és az utolsó két oldalt. Tudom, hogy hogyan indul és hogyan végződik, de nem éreztem illőnek, hogy előtted olvassam el, mert ha úgy döntenél, hogy nem akarod, hogy tudjam a tartalmát, akkor nem olvasnám el.
Méghozzá soha, ezt akkor elhatároztam, amikor azt a négy oldalt elolvastam. Még a köszönetnyilvánítást sem, mert az egy igazán személyes dolog, amit sokan, akik nem ismerik, nem érthetnek, de én itt voltam mellettük végig, én tudom, hogy mi volt ebben az egészben, és éppen ezért nem akartam annál jobban belemenni, mint amennyire benne vagyok. Meg tudom állni ezt az egészet, mert engem nem hajt az életükben való vájkálás.
- Nem.
Hitegessem? Felesleges, hiszen ha azt mondom, hogy igen, vagy talán, akkor nem kezdi el a továbblépést, akkor benne marad ebben a mostani állapotban, és az senkinek sem kedvező. Visszajöhet, senki se mondja, hogy nem teheti meg, de nem hiszem, hogy valóban megtenné, sőt, gyanítom, hogy két rossz emlék után a helyet is elkerüli majd.
- Ezért mondtam, hogy önállósodnod kell. Ez így nem normális. Mintha anyáddal élnél és tizenhat lennél.
A kor, amikor semmi sem jó a szülőknek. Mondjuk az én anyámnak most sem jó semmi, az esküvőmre sem jött el, és mivel ő nem jött el, apám sem, és tudtam, hogy ez lett, mégis, fáj valahol.
- Lehet, hogy végig kéne vinned magadban egy gyászfolyamatot, hogy elengedhesd őt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 9. 20:14 Ugrás a poszthoz

Dana

egy szép vasárnapon| o


Egész jól beletrafáltam abba, hogy milyen szakma illik a lányhoz. Legalábbis Danának tetszik az elképzelés, sőt, még tovább is viszi az ötletet. Sajnos azonban nem igazán tudok mit mondani a fodrász és sminkes dolgairól, engem még soha nem vett kezelésbe – és ezen nem áll szándékomban változtatni -, amikor meg esetleg a szobánkban folyt ilyen szépségápolósdi, akkor meg a kastély másik pontján akadt valamiféle rejtélyesen sürgős dolgom. De elhiszem neki, hogy jó benne.
- Lehetséges. Nem egyszerű dolog, egy rakás mindent kell elintézni. Lehet, hogy először csak be kellene társulnod egy már meglévőbe. Tudod, kipróbálni, hogy tetszik-e nap mint nap ez a dolog – egy üzlet nyitása nem annyira könnyű, mint ahogy hangzik. Megkeresni a megfelelő helyet, bérleti díjat fizetni, beszerezni minden felszerelést, kütyüt, krémet, kencét mittoménmit. Egy rakás pénzbe és időbe kerül. És akkor jön az ügyfélkör megszerzése is. Na szóval van vele bőven meló.  De maga az ötlet klassz.
- Ó hát minden bizonnyal. És magamat ismerve hazavinném az összes hányattatott sorsút, és egy állatkertben élnék lakás helyett – nevetek fel ahogy elképzelem magam ebben a szerepben. Nem viszem tovább a gondolatmenetet, sőt kicsit el is temetem magamban ezt az egész pályaválasztási dolgot. Bár most már kicsit mintha többet tudnék, mint hetekkel ezelőtt, de ráérek még.
Tehát egy teljesen saját kéglit szeretne. Akkor a közös bérlés ötlete úgy ahogy van ugrott is. Nem is ragozom tovább ezt a témát. Mármint nem ecsetelgetem neki tovább, hogy milyen előnye van annak, ha nem egyedül lakik az ember. De amúgy is milyen már ez? Én mondogatom neki, hogy jobban járna ha osztozna a helyen valakivel, aki amint tehette saját lakásba költözött? Bagoly mondja verébnek…
- Először munka kell, aztán majd ráérsz nézelődni valami saját zugot. Vagy egy gazdag rokon, aki mindent rád hagy. Vagy csak szimplán neked akar adományozni egy palotát. Van ilyened? – kérdezem hunyorogva, persze hogy csak viccelődök. Nyilván nem tud felmutatni egy ilyen rokont, akkor már rég nem a kastélyban lakna. Figyelmesen hallgatom, amit a tesójáról beszél, de látszik, hogy ehhez lesz hozzáfűzni valóm, csak nem szeretnék közbeszólni.
- Oké, Budapest az jó, viszont amíg alapképzéses vagy nem mehetsz a falutól messzebb lakni. Mármint szülői beleegyezés és igazgatói engedély nélkül nem. Ha nagykorú vagy, akkor a faluba beköltözhetsz minden ilyesmi nélkül – osztom meg vele az információt, aminek utánajártam nem is olyan régen. Egyébként most megsúghatnám, hogy először én is messzebb lévő helyen gondolkodtam, de egyrészt a macerás intézkedés másrészt pedig a gondolat miatt, hogy még évekig a kastélyhoz leszek kötve, elvetettem a dolgot. Jó a falu, sőt, a mi utcánk még különösen szuper is. És nincs is túl messze, remekül tudok kocogni oda-vissza, szóval még a testmozgás is megvan, plusz időráfordítás nélkül. Ami pedig nem egy hátrány, ha az ember még dolgozik is minden másnap. Vagyis ki tudja, hogy most hogy lesz így az ünnepek közeledtével. – Kezdj neki egynek, amiről úgy gondolod, hogy menne, aztán ha mégsem akkor válts. Így tudok a legegyszerűbben kideríteni, hogy mi a neked való.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 9. 21:24 Ugrás a poszthoz

Charlotte E Felagund



-De, esküszöm ismerem - kicsit még zavarba is hoz a megkérdőjelezése, szinte mintha kicsit le lennék szidva. Mindjárt magyarázatot is kitalálok, de azért nem, ennyire nem viszem el a témát.
- Köszönöm, de sebaj, itt ülök nullahuszonnégy a könyvtárba, könnyen vissza fog találni - legyintek, mert nyilván ezt is magamra veszem, bár nyilván sejtem, hogy egyik sem hozzám köthető, sokkal szórakoztatóbb azt játszani, hogy igen. Elvégre egyéb esetbe csak két unott bólintás lenne. Akkor pedig már semmiben sem különböznék egy vénszűz kisasszonytól aki a könyvtárba kényszerült behúzódzkodni.
- Nézd, tudom, hogy ezt még nem érted, de az, hogy most nem segítek neked a csalásban a te érdekedet szolgálja - valószínűleg ezt ezerszer elmondták már neki. De én még nem. És ezt szeretném vele tisztázni, hogy ugyanazon az állásponton vagyok mint a többiek, akik ezt hajtogatják, mert nekem is ezt hajtogatták amikor ennyi idős voltam. Én is bemutattam nekik és aztán én is beláttam, hogy igazuk volt ezért hajtogatni kezdtem.
- Hidd el, ha ezt le tudod tenni önhatalommal, akkor utána irtó büszke leszel magadra. Használjátok még ezt a szót? Irtó? Az én időmben nagyon menőnek számított - kicsit elkalandozok a nagy hegyi beszédem közepén, és ezzel már el is hessegetem a további bölcs mondásokat és tanácsokat.
- Jaj dehogy, dehogy - legyintek gyorsan - itt vannak a betűcskék oldalt látod? - mutatok a nagy nyomtatott A betűre ami a sor elején egy vastag, fehér kartonra van nyomtatva. Még táncol is. Minimálisan.
- Ilyen táncikáló bohóc Bélából kell keresned azokat a betűket, amikkel a tantárgyaid kezdődnek. A leggyengébbet javasolnám először. Mert azzal sok idő fog elmenni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. december 9. 21:37 Ugrás a poszthoz

Annelie West - 2019.12.09. 16:33
Én is ezt teszem, pacsi! Cheesy

Ölelj meg *_*


*hug*
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 423
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 9. 21:46 Ugrás a poszthoz

Julianne
Pont így tetszem. ;)



Bánkinak ez lesz a baja az egész főnökösdivel. Vagy összeszarja és hugyozza magát egy reklamáló vendégtől, vagy pedig éppenséggel elgurul a gyógyszere és nem a megfelelő módon reagálja le az egészet. Ezért kell a helyettes, napi lista első öt pontja minimum ez lesz ezentúl.
– Nézze – fordul a szőkeség felé, kissé higgadtabban és rendezettebben, mint az imént. – Nem kell fizetnie, mint mondtam, ergo jelenleg nem fizető vendég - csak nem bírja ki. Mindig kis beszari, most bezzeg, amikor kellene, hát csak jár a szája. – A szolgáltatással nincsen semmi gond, ezt bárki bármikor megmondja. Szerencsétlen lány öt perce dolgozik itt, maga meg belegyalogol, nem értem mit kell ezen tovább károgni - tárja szét a karjait értetlen és amolyan, most komolyan ezen szarakodunk? képpel.
- Nyugodjon meg, majd el lesz beszélgetve vele, meg kap okítást, egyebek - mit is kéne készítenie? Kávét, üdítőt? Komolyan már nem emlékszik, hogy sziporka mit kért. - Szóval, ha felül tud kerekedni sértettségén, milyen italt is kér? - néz türelmesen a másikra. Nem, Bánki még nem jött ki a sodrából, valószínűleg nem is fog, mert az már tényleg nem Ő lenne. De azért mégsem lehet mindig olyan puhapöcs, mint az esetek többségében. Jelenleg meg tökre tesz arra, hogy ez a nő jön-e még de avagy nem. Elegendő szőke jár-kel erre mostanában.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. december 9. 21:47
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. december 9. 21:54 Ugrás a poszthoz

Piccolina
megjelenés × november 25.


Nem vagyok türelmetlen típus, ami azt hiszem a leginkább azon mutatkozik meg milyen higgadtan meredtem a papírjaimra, mintha nem is várnék senkit. Holott szinte teljesen biztos voltam benne, hogy ez nem így van. Vendégem lesz, és közben még ő sem tud róla, hogy ide tart, azaz hogy hozzám.
A kopogtatásból tudtam ki az, bár inkább hangzott úgy, mintha be akarná törni a bejáratot. El is mosolyodtam, hogy egy ekkora nőbe mennyi erő tud szorulni! Mindig elképedek valamin. De nem siettem el, felvettem a kabátom és csak utána, pár perc után léptem ki az ajtón megszólítva, majd még zavarában nem tudta mi történik becsuktam magam mögött, úgy néztem le rá állva előtte.
- Én - nevettem el magam, ha már kérdőn hangzott a név a szájából, igazából hitetlennek tűnt, bizonyosan nem rám számított, nem is igazán tudom kire gondolhatott.
- Vártam valakit - mondtam szűkszavúan, ahogy jobban megnéztem a nőt, de már az idegessége inkább értetlenségbe veszett. Nem tudtam most kell-e elkezdenem felvezetni az ittlétét, vagy ráér miután rájött. Leléptem a lépcsőfokokon és a kocsihoz sétáltam oldalra pillantva majd hátrafelé párszor követ-e vagy teljes a sokk. Nem igazán volt mit mondanom így elsőre, meg kissé korainak éreztem volna felvezetni a tényt, hogy ez az én házam és az én autóm.
- Emiatt vagy itt, ha jól sejtem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. december 9. 22:07 Ugrás a poszthoz

engem is, engem is

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2019. december 9. 22:08 Ugrás a poszthoz

Hello emberek....
*félve betéved, sejtvén, hogy már a feledés homályába merült*
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 10. 02:02 Ugrás a poszthoz

boldog 0202-t népek  Grin
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Annelie West
INAKTÍV


bestiák anyja
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2019. december 10. 05:01 Ugrás a poszthoz

Denis A. Brightmore - 2019.12.09. 21:37
Annelie West - 2019.12.09. 16:33
Én is ezt teszem, pacsi! Cheesy

Ölelj meg *_*


*hug*


Awww, megeszlek  Love
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. december 10. 07:01 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - 2019.12.09. 22:07
engem is, engem is



*biggesthugintheworld*

Ne egyél meg West, pls.

Hello Isaac!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Anik Khan
INAKTÍV


A kis herceg
RPG hsz: 56
Összes hsz: 91
Írta: 2019. december 10. 07:07 Ugrás a poszthoz

Henrik
Kérlek, szeress  Love

Halványan elmosolyodom arra, amit Henrik mond, és bár tudom, hogy nem azért van itt, ami most eszembe ötlik, mégis megmosolyogtat a gondolat. Állítólag vannak testőreim itt, akik láthatatlanul vigyáznak rám, és bár eddig tényleg láthatatlanok voltak, igazán örülnék neki, ha igazából egy darab barátról lenne szó.
- Édesanyám ugyanezt mondta. Ha szabályok szerint játszunk, nincs baj.
És ha valaki szabályok szerint játszik, azok mi vagyunk. Egy olyan országban élünk mind a ketten, ahol a testiség a természetes, ahol az emberek gátlásainak sokszor az sem szab határt, hogy nem otthonaikban vannak, és mi mit teszünk? Fekszünk az ágy szélén és beszélgetünk, magunk közé olykor párnákból barikádot építve, hogy szüzességünket óvjuk, nehogy a házasságunk szentsége ellen vétsünk. Igazán komoly vállalkozás ez, főleg annak tudatában, hogy nem is decemberben házasodunk össze, csupán csak február legelején.
- Ő Sol.
Míg beszélt, az asztal alatt pénztárcámat szétnyitva a lány nálam tartott képét húzom elő, és csúsztatom át az asztalon a másiknak, hogy ha csak így is, de megismerje menyasszonyom vonásait, és értse, hogy atyám miért áll hadilábon azzal a ténnyel, hogy Sol világi nő. A mi népünkhöz ennél eltérőbb nőt nem nagyon választhattam volna, és itt nem segített kezdeti ellenérzésén az sem, hogy egy törzsfőnök unokája.
- Szeretném, ha ott lennél mellettem, amikor házasságra lépek vele. Az esküvőnk a január 27-ei héten lesz, tudom, hogy hét nap hosszú idő, de ha nélkülözni tudnának itt, hálás lennék. A csillagállás kedvező lesz akkor, így akkor kötjük össze az életünket.
Pontosabban 2020.02.02. a dátum, mivel tükördátum és mert akkorra jósolták a legnagyobb szerencsét. Eredetileg ez év december 21-én történt volna meg, de vészterhesnek mondták jósaink, és atyám nem engedett. Újra elkezdődött a "csak egy kicsit kell kibírni" időszak.
- Mindig bántam, hogy nincs egy nővérem, akinek házastársa lehettél volna.
Uralkodni ugyan nem uralkodhatott volna, de mostanra már házasok lennének, és akkor nem kellett volna az elmúlt éveket nélküle töltenem. Nincs sok barátom, nem is hiszem, hogy sok lesz, de Henrik a kevés közül is kiemelkedően fontos, és történjen bármi, legyen bárhány év kiesés, tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk.
- Az emberi értelem sokrétű Henrik, egy igazgató olyan, mint egy uralkodó, tudnia kell elválasztani híresztelést, pletykát és tényt. Mérlegelnie kell, dönteni és a jó ügyet szolgálni. Esetedben az, hogy igent mond, erényeit emelné ki, hiszen akkor nem látna mást, csupán csak tisztán az embert, pőrén, vádaktól semlegesen. Ha lebontjuk a réteget, amit ez az egész okozott, ott marad a férfi, aki nagy tudású, nyílt szívű és tájékozott, épp amire egy tudásra szomjas elme vágyik. Hol máshol kéne lenned, mint egy iskolában, ami tele van ilyen elmékkel?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. december 10. 10:02 Ugrás a poszthoz

*nagyon örül, ölelődik, beleveszik*

Helló itt Cheesy
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 10. 11:08 Ugrás a poszthoz

Nem szeretem a sürgősségit Sad
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. december 10. 11:19 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - 2019.12.10. 10:02
*nagyon örül, ölelődik, beleveszik*

Helló itt Cheesy


Te kis cuki Love

Felagund, ő sem szeret téged.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 10. 11:29 Ugrás a poszthoz

Azt észrevettem Brightmore Rolleyes

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. december 10. 12:14 Ugrás a poszthoz

Jól esel a lelkemnek  Love
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 10. 13:25 Ugrás a poszthoz

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

- Az érzelmeit - motyogom Kori szavait magam elé, de még így sem találom meg az értelmüket. Ahelyett, hogy olyan könyveket írna, amilyeneket egész életében, most Kori beközli velem, hogy leadott egy szépirodalmi alkotást a férfi, ami róla és rólam szól. Hajt a kíváncsiság, és talán még tudni is akarnám, hogy mi van a könyv első kettő és utolsó két oldalán, de félek rákérdezni, mert talán nem olyan választ kapok, amilyet elképzelnék, esetleg jó lenne hallani. Bár tény, hogy ennyi szarság után miért érdemelnék jót?
- Mi volt az oldalakon? - tekintetemben kíváncsiság csillan Kori felé, a kérdést a leghatározottabban teszem fel, még ha nem is érzem magam ennyire stabilnak ebben a témában. Sok mindent átéltünk Arie-val, sok mindent el is terveztünk, amit eldobtam magamtól egy olyan férfiért, aki aztán eldobott engem arra hivatkozva, hogy nekem tesz ezzel jót. Nos, ha már nem tudom eldönteni én, hogy nekem mi a jó, és mit akarok, akkor legalább ebben dönthetek. Felkészülve várom Kori válaszát, a legrosszabb eshetőségek járnak csak a fejembe, főleg, miután kiderült, mégis hogyan derült ki az, hogy elemi mágus.
Hitetlen nevetek fel. - Jó lenne ismét tizenhatnak lenni - rázkódó vállakkal fordulok háttal az ágynak, hogy hátamat neki támaszthassam. - Tudom, és igazad van. Összeszedem magam, aztán téged is, és elmegyünk házakat nézni - adom be a derekamat a nőnek, mert szinte biztos vagyok abban, hogy nem fogja ennyiben hagyni ezt az egészet. Már csak azért sem, mert ha Korit felidegesíti a házi néni ennyi idő elteltével, pedig őt még szereti is, akkor már valami tényleg van, és elgondolkodtató a helyzet. Na, én elgondolkodtam és itt kötöttem ki. Majd hamarosan neki állhatunk a projektnek, de egyelőre fontosabb kérdések is foglalkoztatnak, mint egy saját ház.
- Soha nem fogom tudni elengedni igazán őt Kori - mosolyodom el hamiskásan. - Mert képtelen vagyok rá, de már elfogadtam, és beletörődtem a dolgokba. Ennél többet nem tudok tenni. Már nem szomorúan és a sírás szélén állva gondolok vissza rá, hanem mosolyogva, hogy milyen csodálatos élményeket adott nekem - szemöldökömet ráncolva döntöm hátra fejemet az ágyra. - Nem tudom, hogy ez így érthető-e - szavaimat a plafonnak címzem, majd fejemet előrebiccentve kortyolok egyet poharamból.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mikola Ármin Valentin
INAKTÍV


Hungry like a wolf.
RPG hsz: 17
Összes hsz: 54
Írta: 2019. december 10. 14:13 Ugrás a poszthoz

Ophelia Carolina BROwn
wolverine | december 7 | Pécs, Árkád

Tömeg van, indokolatlanul nagy, nem foghatom fel, hogy mi is ez a tömeg mindenütt. Mintha már holnap lenne karácsony, pedig... erről még bőven nem beszélhetünk. Ha viszont így lenne sem érteném, hogy miért kell egymás lábán áttaposva sikoltozni a spar közepén, hogy "IRÉN ELFOGYOTT A SZALONCUKOR". Inkáb nem folyok bele.
A nő felém fordult, el is mosolyodott, szóval legalább attól nem kellett tartanom, hogy hoz egy stokedlit és felállva rá lekever egy pofont. Mert ugye ez az egyik csodás része annak, hogy én én vagyok. Ha nem hajolok le, a legtöbb nő még csak fel sem ér, hogy rendesen meg tudjon ütni.
- Nem akartam összetörni az álmaidat. De ha már megtörtént, kárpótollak, mit szólsz? - még fel is csúszott a szemöldököm, ahogy mélyet slukkoltam a cigiből, majd pár pillanatig lent tartottam a füstöt, mielőtt még kifújtam volna. A zsebembe túrtam, hogy végül elővegyem a ladykilleres fekete gyújtóm.
- Hát igen... lehet, hogy az, amelyik em ad tüzet olcsóbb, de nem feltétlenül praktikus... nem tudom, hogy vagy te ezzel... - meresztettem rá a barnáim, aztán kitört belőlem a nevetés, miközben visszatuszkoltam az autót a kis táskába. Legközelebb nagyobbat kell vennem, vagy nemtom.
A tenyeremmel tartottam árnyékot a lángnak, ahogy a kis kattanással tüzet fakasztottam a gyújtóból, felé tartva bizakodó mosollyal. Csak megenyhül.
- Szívfájdalom vagy  karácsony? - böktem végül az állammal a táskák felé, mert hogy volt nála egy pár.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sigrídur Merope Einardóttir
INAKTÍV


Az izlandi lány
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 10. 14:32 Ugrás a poszthoz



Figyelmesen hallgatja a lányt, de hamar visszatérnek rá valamilyen formában.
- Siri, Sigga, Sig, Sigi, de leginkább Sigginek szoktak - vigyorog.
Ezek után érintenek még jó pár témát, például előjön a jól ismert "mi leszel, ha nagy leszel" dolog, majd jót nevet azon, hogy a saját nyelvükön kitárgyalják, miféle összeesküvésre gyanakodhat mindenki körülöttük, nem értve őket. Dana úgy tűnik nem csak okos és csinos, de vicces is, Siggi pedig nem tud nem szüntelenül szélesen vigyorogni már. Egyet is ért, valóban unalmas lenne minden, ha nem gondolkodnának másként az emberek. Bárcsak mindegyikőjük ennyire tisztában lenne vele, mint Dana, és ezért senki sem akarna a másiknak esni mindenféle ostobaság miatt. Tiszteletben tarthatna mindenki mindenkit, és úgy működhetne a világ, ahogyan kéne.
Ennek ellenére azonban Sig rögtön olyan dologra tapint, amire nem kellett volna. Mentségére legyen mondva, hogy tényleg elnézést kér. Dana pedig megint elmésen vágja ki magát belőle, és szerencsére egészen hamar le is esik neki a vicc ahhoz, hogy elnevethesse magát.
- Nem baj az! - mondja. - Ha meg kell kedveltetnem. Végül is először mindenkinek meg kell kedveltetnie magát mindenkivel, hogy lehessen belőle bár mi más - mondja ő is ki a nagy bölcsességét, ami épp kibukik belőle. El is terelődik a szó az iskolai házakra, Siggi pedig kíváncsian hallgatja, Dana miként vélekedik a saját házáról. Talán ő is így fog róla majd beszélni pár év múlva. Aztán Dana újra zavarba hozza. Fülig is pirul a pozitív tulajdonságok felsorolásának gondolatára. Viszont valami megragadja a figyelmét. "Mellettem megedződsz". Mintha Dana ezzel máris azt fejezné ki, hogy talán barátok lehetnek. Hogy máskor is fognak majd találkozni, nem csak összefutni véletlenül. Hogy lehet, hogy végre lesz valaki, akivel tényleg, igazán beszélgethet. Nem is tudja mit mondjon erre, elakad a szava. Csak kedvesen, zavartan mosolyog, csillogó szemekkel nézve a másikra. Hát akárhogyan is lesz ez végül, annyi biztos, hogy nagyon jólesett ez most neki.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. december 10. 16:30 Ugrás a poszthoz

Brigi
#ootd #sminkesdi
Megint kissé késésben vagyok, de azt hiszem, ez már a jól megszokott, és kicsit sem bevált taktikám. Pedig amikor a színjátszósokhoz vagy a színházba megyek, akkor mindig igyekszem időben odaérni, egyrészt mert gyakran van, hogy darab előtt összesen van fél órám minden szereplőre, másrészt pedig imádok a színházakban lenni. Bár premierek előtt fejvesztés van mindenhol és csak szaladgálni kell fel-alá, mert valakit szorít a ruha, mások viszont egy hete nem is tudtak enni semmit, ezért lötyög rajtuk, a harmadik véletlenül belenyúlt a sminkjébe, vagy a nagy forgatagban leizzadta azt. Olyan is volt már, hogy kisminkeltem egy lányt, ő meg annyira megijedt, hogy elsírta magát és újra kellett kezdenem. Mondjuk ez is a Grosserlieb Dodóban volt, mert a színjátszó kör azért sosem veszi ilyen komolyan a dolgokat. Nekünk is fontos, de a művészeti sulisoknak azon jegyek múlnak, míg itt inkább kedvtelésből vágunk neki a feladatoknak. Úgyhogy a legtöbb színházban óriási a felhajtás, mire odaérek csak kapkodom a fejem, mert egyszerre vagy hárman kiáltozzák a nevem. Ám így, minden stresszel együtt is imádom a színházat, a pörgést, a kulisszák mögötti pillanatokat, egyszerűen mindent. És a visszajelzések alapján nekik sem hátrányos, hogy ott vagyok, mert sokszor hívnak. Már azt hiszem, a Grosserlieb-es tanárok is tudják a nevem, holott nem is járok oda, csak gyakran besegítek a sminkeléses résznél is. A bogolyfalvi színházban ugyan van sminkes, de amikor nagyüzemi munka folyik (vagyis a legtöbbször), akkor szólnak, hogy ha van egy kis időm és kedvem, akkor igazán beugorhatnék. Én pedig szívesen ugrok be hozzájuk. A színjátszónak újfent néhány jelmezt is elkészítek, bár az nem feltétlenül az én asztalom, csak most megüresedett az a pozíció, úgyhogy ha kell, akkor szívesen megcsinálom. Régen pedig még darabokban is játszottam, de viszonylag hamar rájöttem, hogy az nem feltétlenül az én terepem. Sokkal kényelmesebb nekem hátul, ahol ugyan nem jön annyi megbecsülés a nézőktől, de annál több a szereplőktől és a többi embertől, akik velem együtt szintén a függönyök mögött ténykednek. Ilyenek például a darab írói, a megálmodók, mindennek a kulcsai. Mert bizony rossz szövegből, bizonytalan karakterekből nehéz megfelelő vizuális élményt teremteni. Most is Brigihez igyekszem, akivel öröm dolgozni, mert minden szereplőjének a személyiségében van annyi munka, amivel az én dolgom már kicsit könnyebb is. Nagyon kapkodom a lábam a próbaterem felé menet, mert futni mégsem tudok ennyi dologgal. Nálam van a jegyzet- és a vázlatfüzetem, a ceruzáim és a biztonság kedvéért hoztam egy adag kávé, mert most is hajnalban feküdtem le, és bár még bírom szusszal, azért van bennem egy kis félsz, hogy még a végén elalszom a mondandó közben, pedig tényleg nagyon izgatott voltam, amikor megbeszéltük hogy akkor közösen kieszelünk valamit. A próbaterem ajtaját, már csak csípővel sikerül belöknöm, lévén hogy nincs szabad kezem.
- Hello bello! Bocsáss meg a késésért! - mondom bele a félhomályba, mivel feltételezem, hogy Brigi már itt van. Megfordulok, megpillantom a színpadon, és rögtön arrafelé is veszem az irányt. Kerülgetek néhány, az útban lévő kelléket, majd amikor én is a színpad széléhez érek, lehelyezem az összes cuccom a színpadra, a szőke lány mellé és immáron szabad kezekkel felhúzom magam én is. - Kezdhetjük? - küldök végül felé egy izgatott mosolyt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes hozzászólása (202277 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 6732 ... 6740 6741 [6742] 6743 » Fel