Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Épp a "A polgári átalakulás 1848-as programjának újraszabályozása a neoabszolutizmus alatt" című első tételemen dolgozok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hamar lesznek.
Tapasztalatból beszélek. Eddig én voltam a szellem srác, aki néha megjelent, megírt egy vagy két dolgozatot, aztán huss, már el is tűnt, és sokan csak néztek, hogy ki az. Aztán, ahogy egyre több fent létre lett lehetőségem, úgy lett egyre több barátom is, és azt kell, hogy mondjam, egyikőjük sem unalmas. Van egy manólány, Kedves prof elsőszülöttje, és Emese, aki azért jött a világra, hogy engem elrontson.
- De bolond vagy!
Nevetem el magam az elméletére, és jól megrázom a fejem. Nem mondta még senki ezt nekem, de vicces. Sokan amúgy azt hiszik, hogy levitásnak lenni annyit tesz, hogy mindenféle pluszokat csepegtetnek belénk, amitől tiszta szivacs lesz az agyunk.
- Csak fogékonyabbak vagyunk a tanulásra meg az új ismeretekre. De például, mi inkább elméletben vagyunk jók, kivéve Helena Payne-t, mert ő komolyan mondom a legokosabb boszorkány az egész suliban. Viszont, ha valaki tápos, az tuti, hogy az ő családjuk. Tök különbözőek, de nagyon különlegesek és megmaradnak az ember emlékezetében.
Helena nekem első látásra egy olyan plátói szerelem. Szőke, idősebb, intelligens, babaarcú. Eléggé olyan, aki után szívesen megfordul az ember. Aztán a múltkor, amikor Mesivel a pubban voltunk. láttam Ariana-t, neki a szemei maradtak meg a leginkább, hatalmas nagyok és sötétek. Aztán ott van Cath, aki hangos és feltűnő, hát, nála leginkább a domborulatai amik úgy a tini elmém jó részében benne vannak. Szerintem ott nagyon különleges úton vannak kiválasztva a feleségek.
- Laura... nos ő, eléggé pökhendi. Sőt, továbbmegyek, állítom, hogy csak a szája nagy. Okos, de nem intelligens.
Laura sokat kérkedik. Az eredményeivel, a vizsgáival, a versenyeken elért helyezésével. Leginkább az ember arcába tolja azt, amitől ő az, aki, és ez szörnyen zavaró tud lenni.
- Rá nem is éri meg irigykedni. Ebbe meg gyorsan belejössz majd, csak egy-két barát kell, ha gondolod, én szívesen leszek az egyik. Mondjuk nem mindig vagyok a suliban, de ha igen, akkor lóghatunk együtt.
Nem hinném, hogy Maja vagy Bella ellenezné, ők is nagyon kedvesek, és szerintem eléggé örülnének is neki, ha lógna velünk még valaki.
- Persze, szívesen. Akkor arra menjünk.
Mutatom az utat vissza a falu felé, mert ez még szerintem bőven belefér. Menet közben pedig válaszolok az utolsó kérdésére.
- Először még nem volt egyértelmű, mert almaszirommal hívogatni egy sellőt, nos ez navinés dolog inkább, tudod, olyan kis helyes. Azonban jóval élénkebb és pattogósabb vagy náluk, így betippeltelek az eridonba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen, tudom - sóhajtott fel Max, kicsit hangosabban is, mint tervezte, de nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Szerette Lucát és alapvetően benne volt a félsz, mi van, ha megint elcsesz valamit. És a nő erről tudott is, hiszen belélátott, ha nem is szó szerint, de érezte, amit a német. Kicsit félt is, ha a képessége nem lenne, talán nem is érezne Max iránt semmit.
Ha Max nem is akarta belátni, mindenki összetartozott a kis kompániában, mert máshogy nem mentek volna semmire. Szerették volna, de nem ment, így nem erőltették túl a dolgot, az eredeti családjaik szarravalók voltak.
- Ne boríts meg Keve, nem osztogatunk platinakártyákat - forgatta a hatalmas barnáit Max. A pénzt sosem féltette, de összességében meg mégis jobban szerette, mikor jó kezekben van.
A németnek volt egy olyan rossz szokása, hogy ha valakit utált, komolyan úgy gondolta, az érzés kölcsönös. Igaz, Green ennek soha, egyetlen szikráját sem mutatta, mert inkább csak rosszul esett neki, amiért a vőlegénye legjobb barátja ilyen szenvedélyesen ellenzi őt.
- Jól hangzik. Majd megbeszéljük. Mondjuk csütörtökön? - kérdezett vissza a német, hogy mikor is lenne jó a majdnemlengyelnek, majd megszorongatta finoman a vállát, mielőtt felkelve felöltözött volna és olyan hangtalanul távozott, mint ahogy érkezett. Az angol éppen ekkor sétált fel a lépcsőházban, egy elég nagy szatyorral a kezében és nyáltermelődést indító illatok társaságában. Egy biccentést követően el is tűnt Pécs utcáin főhősünk. Valamit tennie kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

... a szürke patás! Csak ő húz így szánt, seeeenki más. Lehet hó, lehet... Ha a táncban jó is vagyok az éneklésre még nem mondták soha, hogy azért csináljak belőle karriert. Mondjuk rosszat se nagyon, de azért pont elég volt a brekikkel koncertezni. Ania nevetett, de szerintem csak rajtam meg mert éppen boldog volt, Klara el volt magával foglalva és ahogy táncolt a szőnyegen topogva apunak mutogatott. Nem igazán haladtunk, róla hiányzott a cipő és a kabát, na meg a sapka és sál, Ania legalább csak a kis pufi overáljából lógott már ki félig. Neki cipőcske nem kell, mert bizony csak csücsülve fog utazni, nincs mese. Bár azért hozok, biztos ami tuti. Bele is nyomingoltam még a stitches hátimba minden más mellé. Volt már egy picibe Klaracskának is, így az isziket legalább a kis plüssökkel abba pakolhattam. Muszáj volt, mert már apu zsebét is teletömtem, de még nem is tud róla. Kezdek egyre kevésbé beleférni a táskákba.
Szerencsére a kis műsort később se felejtették el, mert ahogy elindultunk a kezeikkel a kocsiban is nagyon szemléletesen tudták a popsiriszát kompenzálni, bár a helyükön se nagyon szeretnek csücsülni. Hihetetlenek, de imádom, végig feléjük is pilláztam hátra széles mosollyal a fejem az ülésnek döntve, amíg meg nem álltunk. Arról volt szó, hogy anyuékhoz kell menni, ez meg túl rövid út volt hozzá, szóval kicsit meglepve néztem a szívecskére.
- Baj van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha őszinte akarok lenni, nem mondanám, hogy a családom erőssége a gyors indulás. Főleg, mióta beköszöntött az ünnepi időszak és egyre többet megy a rádió, képtelenek még csak felöltözni is, nem hogy elindulni. Így a kabátommal a kezemben, tehetetlenül nevetgéltem legalább tizenöt percet az ajtóban állva, figyelve, ahogyan riszálnak. Mert ugye a gyerekülés már bent volt, a táskákat is sikerült időközben kilopnom a csomagtartóba, Anián pedig még mindig csak egy fél overál volt. Mondhatjuk, hogy a nőim nem igazán szeretnek öltözködni.
Mikor végre a kocsiban voltunk, ott is folytatódott az eszement parti, Klara tapsikolt meg riszált, jobbra-balra csúszva az ülésében, Ania meg főleg csak kapálózott, de elég édesek voltak.
Aztán odaértünk a menhelyhez, én pedig megálltam a parkolóban, mire Maja teljesen értetlen pillantást vetett rám, hogy én most mégis mit csinálok. Kicsit felvontam a szemöldökömet, majd elvigyorodtam.
- Baj kéne legyen? Semmi baj nincs - ingattam meg a fejemet, mielőtt kicsatoltam volna az övemet és intettem az állammal az épület felé. - Voltál már itt, Babygirl?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mosolygott, miközben lábával a zene ütemét dobolta. A mosolya akkor szélesedett ki vigyorrá, mikor Myra kontrázott Peti válaszára.
- Hé ember, én mindenkinek bejövök, mondj valami újat. - Felállt és megkerülve a kis asztalt, Myra felé nyújtotta a kezét, majd magához húzta, és megcsókolta. Hosszan, egészen hosszan.
Sóhajtva dőlt egy kicsit hátra, és továbbra is a széles vigyorával Myrát figyelve válaszolt a srácnak. - Azt hiszem, Kriszti mintha az előbb téged bámult volna. A pultnál láttam a barátnőivel. - Pillantott végül Péterre, majd fejével az említett bár felé bökött, majd maga után húzva Myrát, k maguk a táncparkett felé vették az irányt.
- Hihetetlenek ezek a gólyák! Azt hiszik, nekik mindent szabad! Érted, az oké, hogy én vagyok a főgólyája, de basszus. Tudod, azért vannak itt rangok meg minden. Hierarchia, vagy mi a fene - kezdett bele a szokásos szövegelésbe, miközben a tömegben próbáltak valami utat törni maguknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Mindig csodálom azokat, akikben megvan a képesség, hogy különlegesek legyenek.
Mondom neki lelkesen, mosolyogva, és így is gondolom, hiszen a gyermekem apja is rendelkezik különlegességekkel. A húgom is, ha azt vesszük, hogy túlteng benne a mágia, bár azt hiszem, az nem olyan szerencsés, mint, hogy valaki animágus.
- Milyen az állati alakod?
Érdeklődöm, és remélem, hogy nem veszi tolakodásnak, mert tényleg nem azért kérdezem, hogy akkor most ezzel visszaéljek, csak simán szeretem a mágia különlegességét. Én amit fel tudok mutatni, az a negyedvélaság, ami csak azokra van hatással, akik mondjuk gyengébbek az alap lénymágiák elleni védekezéssel, szóval kábé Dwayne szívja meg, és hát Farkas. Az utóbbi időben ő is többször mondta, hogy a mágiám sokat dobott a kapcsolatunkon, és Ilián se állja meg, hogy ne fejtse ki folyton azt, hogy milyen nagyon ügyes vagyok, hogy sikerült gyereket szülnöm egy meleg férfinak. Bevallom, az utóbbit már meg sem hallom, de azért az előbbi picit bánt, mert Farkas jó apa, csodálatos, és odaadó férj, de mi van, ha ez tényleg egy jel, hogy ki akar ebből az egészből lépni? Én azon csevegek neki, hogy jöhetne a második baba, közben meg azon gondolkozik, hogy mi lenne, ha inkább elválnánk. Csak félek erre rákérdezni, olyan hülyén venné ki magát.
- Kicsit késő is lenne, nem?
Kérdezek vissza most már határozottan mosolyogva, az előbbi gondolatmenetet jól elzárva magamba. Nem akarok folyton ezen problémázni, mert még a végén tényleg okot adok arra, hogy a férjem elhagyjon.
- Szerintem teljesen logikus. Elvihetnéd a fél polcot is, de a látványa csak frusztrálna, és minél inkább benned van az "olvasni kéne" gondolat, annál demotiváltabb leszel. A kettő éppen ideális arra, hogy fellapozd, és ha úgy van, visszatérj.
Közben visszalépve az asztalhoz kinyitom a nagy szekrényt, amiben minden diák és oktató, valamint a külsős beiratkozók kártyái is találhatóak. Az a jó ebben a rendszerben, hogy kiugrik az a kártya, amire szükségem van, így Edler Bonnie nevét én előbb megtudom, mint ő az enyémet. Bár, be kell vallanom, némiképp meglepődök a beazonosításon.
- Igen, én vagyok.
Érdeklődve pillantok felé, majd felemelem a kártyáját.
- Te pedig Edler Bonnie. Ismerős a neved.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Goldendoodle. Nem tudom, láttál-e már olyat, egy viszonylag nagytestű, vörös kutyus - magyaráztam, mutogatva, hogy körülbelül mekkora is vagyok kutyaként. A vicces ebben az volt, hogy ha az állati alakomban két lábra álltam, majdnem magasabb voltam, mint amúgy normál esetben. Kicsit gáz, de mindenkinek megvan a maga keresztje.
Azt hiszem, nem sok szégyellni való van ebben, mert sokat dolgoztam érte, hogy képes legyek az átváltozásra, a mágiám ilyen jellegű kiterjesztésére. Az egyetlen gond ezzel az volt, hogy most nem ment és ez rettenet mód bosszantott engem.
- Nem feltétlenül. Akár bele is nyugodhatnék, hogy elvesztettem az erre való képességemet és elengedhetném.
De nem teszem. Mert a lényem része és nem akarom, hogy bármi elvesszen belőle, hogy a kis szőrös egy életre eltűnjön a lelkemből. Kicsit talán bele is keserednék, hiszen sok kalandban és jó dologban lehettem részes miatta. Keve nem lenne büszke rám, ha csak így lemondanék róla.
- Én is így gondoltam - bólintottam, kicsit megnyugodva, majd szélesen elmosolyodtam. Boldoggá tett a tény, hogy valaki végre nem tart őrültnek. Még ha csak egy ilyen egész furcsa dolog miatt is.
Felemelte a kártyámat, lépéselőnyben volt, mert az én nevem ott állt, így csak bólintottam egy aprót, apró, kicsit talán szégyenlős mosollyal.
- Igen, én lennék. Jártunk ide egy időben, de nem igazán volt alkalmam közelebbről megismerni. Átiratkoztál másik suliba. De LLG-n melletted ültem! - bólogattam apróbbakat, mielőtt még letettem volna a könyveket a pultra, elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bármennyire is imádom ezt, ahogy boldogan és csak játszva tombolnak, mikor az ajtó felé néztem Lewyre, tudtam, hogy már nagyon nem itt kéne tartani. Kifújtam egy nagyobb levegőt, mire Ania utánozni próbálta és egy adag buborékos nyálat kaptam. Letörölgettem, ahogy a szőnyegen a hátára fordítottam, de még ez megtörtént ő már kint is volt az overálból. Nem, én se szeretném felvenni, de ez bizony nem egy kívánságműsor sajnos. De majd ha hazajöttünk lehetünk a csinos pizsiinkben. Vannak rajta pici rénszarvasok, meg van ilyen kis agancs a kapucnin, ami nagyon édes. De ez majd itthon megvár. Mint Volt, aki lelkes csóválással vakkantott utánunk majd lefeküdt a helyére. Bekapcsoltam a függönyre erősített karácsonyi izzókat neki, így nincs sötét se és el is hagytuk a házat.
Nem voltam gyors, de legalább sikeres, a kocsiig biztosan, ott egyszer csak landolt köztünk a sebváltón Klara sapkája, ebből is tudtam, hogy ez nem a kedvence. Ania ilyen szakértelemmel még nem bánt a tárgyakkal, de ő is leküzdötte, meg a zoknira húzott tutyit is, amit láttam ám, hogy a nővére segített neki! Ez nem és, hogy már mindketten ugyanúgy csináljak. Az más, hogy mikor ők nem voltak én hagytam így el a darabjaim az autóban. De na, az nem olyan.
Mikor megálltunk kicsit meglepetten bambiztam ki az ablakon majd Lewyre, aki nagyon fura volt. Nincs baj, értem én, de nem ott vagyunk, ahol kellene, nem?
- De anya nem itt lakik - és nyilván se az övé, se Helmut nem költözött ide csak úgy. Bár engem az is meglep, hogy képes anyuék miatt néha pár napot itt lenni csak úgy. Pedig mindig tök elfoglalt Hannah meg Sebby szerint. Látom. - Igen, párszor segítettem már, miért? Szeretné kutyákat sétáltatni? - néztem rá bután, aztán én is kikapcsoltam magam, mert ha ő megtette, gondolom ki kell szállni. Hátul közben a zenének hála fel se tűnt, hogy nem döcög a kocsi, pedig szokott belőle hiszti lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Az azért nem olyan egyszerű. Nekünk legalább is nem. Mert ugye, van egy navinés ikeröcsém, amivel alapból nem is lenne gond, csak hát mi Várffyk vagyunk... - a végét már csak halkan teszem hozzá, mert miután bezártak abba a kabinba a rellonosok, rájöttem, nem lehet ezt csak úgy hangoztatni. Pár lány amúgy is már a nyilvános megszégyenítésemet követeli, csak mert néha odajön hozzám, és őket meg le se tolja. A másik csoport meg nemes egyszerűséggel kerül engem is, mert azt hiszik, olyan vagyok, mint ő. De nem vagyok. Nagyon szeretnék, de bennem az a magabiztosság nincs meg, még akkor se, ha sokszor megkapom, hogy "többre vagy hivatott". Lövésem nincs arról, mi az a több. Meg hát van a Bence, aki folyton olyan dolgokat mond, amiktől zavarba jövök, és azt se szeretek, így hát nem is tudom. Persze a tudattal, hogy nem csak nekem mondja, könnyebb vele barátkozni.
- Róla még én is hallottam. Cathet meg kimondottan csípem, még én se tudom elfordítani a fejem, ha eljön előttünk. Ő az a lány, akiért bárki odaadná fél kezét, hogy a barátja legyen, mert...  akkor ő is menő lenne. Pedig én aztán nem vagyok a klikkesedés híve. - és tényleg nem. Soha nem is voltam, meg amíg a hobbimat életvitelszerűen űztem, nem is volt se időm, se energiám a szociális életre. Na de majd most.
- Az viszont nagyon durva, hogy szinte az összes más anyától van. Nem értem ezt a Payne fickót se... mi nem volt érthető elsőre? - forgatom meg a szemem, persze poénnak szánva mindezt, hisz a szöveget is csak egy mémből loptam, de tökre idevág.
- És te intelligens vagy? - kikívánkozik belőlem a kérdés, én annak látom, de hát ki tudja, ő mit gondol saját magáról.
- Annak örülnék, mármint, ha barátok lennénk... lehet, segíthetnél is átváltoztatás tanból, mert a poharamnak megint denevérszárnyai nőttek... és nem akarom annyival letudni, hogy nekem ez nem megy... tuti megy. Csak furcsa ez a hirtelen váltás, mert egyébként az elsőt se fejeztem be, mert ki kellett hagynom, majdnem egy fél évet, erre meg egy szintvizsgán kiderül, hogy a tudásommal harmadikba is kerülhetek... de tuti, hogy az a teszt nem tért ki mindenre, és valamit még igenis be kell pótolnom, hogy könnyebb legyen - mert a múltkor is ezen gondolkodtam, mert egyszerűen nem akarom elhinni, hogy lazán túlléphetek másfél éven, mindenféle lemaradás nélkül. Az annyira lehetetlennek tűnik.
El is indulok a mutatott irányba, így azért sokkal jobb, mint egyedül.
- Még örülök is neked. Múltkor is volt itt pár furcsa fickó, apu szerint sötét varázslók lehettek, tudod, apu auror, és ő nagyon képben van az ilyesmivel, de ennek ellenére enged egyedül császkálni a faluban, csak mindig mondja, milyen helyekre ne menjek... meg hát van egy varázslat, és akkor pillanatok alatt itt van. Nem használtam még sose, csak mikor mutatta, mert nem akarom a szívbajt ráhozni, de úgy mégis csak jobb, hogy valaki idősebbel vagyok... - és lehet a nyelvmegeredésem is emiatt van, ha sokat beszélek, egyszerűen elfelejtek félni, meg... nos két ilyen felmenő mellett, amúgy se nagyon szoktam. A tudat, hogy bármelyikük a segítségemre lenne, ha arra kerülne a sor, elég, és pont ezért is nem ugrasztom őket egyből... mert szerintem az ilyesmivel nem szabad visszaélni.
- De akkor te is falulakó vagy? Tiszta mázlista vagy... van külön szobád is? - felcsillannak a szemeim, mert a kastélyban ez luxus, pedig én esküszöm, hogy próbálkoztam, de nem lehet.
- És téged zavar, hogy pattogós vagyok, mert akkor megpróbálok ám visszavenni, de kedvellek, és nem félek tőled. Mikor Tristannal hozott össze a sors, hidd el, negyed ennyire se voltam pattogós... sőt, azt latolgattam, hogy inkább visszazárom magam abba kabinba, és megvárom, amíg rám talál valaki más... az a srác ijesztő, nem? - szegény, lehet azt se tudja, kiről van szó. De a prefektusokkal általában mindenki képben szokott lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nagyapám, és jah... lehet én is - megvonom a vállam, mindenféle mosoly nélkül.
- Mióta élünk, felénk se néz. Most vagy minket utál, vagy az anyánkat, gyanítom, nem egy félpszichopatát képzelt el a fia mellé, de ez van - én ezen már túltettem magam, meg azon is, hogy az órákon se néz még csak rám se. Anyu sok mindenbe beavatott, amint elég idős lettem hozzá, főleg mert azt akarta, hogy ne csak féligazságokat halljak, pletykák alapján, és lehet, hogy mások szemében tényleg egy pszichopata, én egyszerűen még jobban felnézek rá, és igenis büszke vagyok arra, hogy az ő gyerekük vagyok.
Le is ülök mellé, kellően kimutatva, mennyire érdekel engem is a fenyítés.
- Le is szokta vadászni őket? Gondolom, nem mindennap tudod etetni, vagy legalább is nem annyiszor, ahányszor megkívánná - a látvány nem nagyon rendít meg, Sebi miatt jóval nagyobb az undorküszöböm, meg hát mégis csak én voltam, aki segített neki megnézni, milyen a béka, meg a különböző bogarak belseje.
- Hogy érted, hogy megszenvedtél? - kicsit ráncolom a homlokom, egyenesen a hárpia szemeibe nézve.
- Tudom, dedós kérdés, de meg lehet simogatni? - mert hát azt mégis csak nagyon szeretném, de belátom, hogy előbb a gazdát kérdezem, semmint önkéntesen cselekedjek, nem akarok bajt.
- Apu egyik ismerősének hippogriffje van, hozzá tényleg még csak ennyire közel se lehet menni. Nagyon pökhendi, és abszolút senkit nem tűr meg... az öcsémet egyszer majdnem meg is rúgta, csak hát figyeltünk... azóta óvatosan közeledek a bestiákhoz - nem hiszem, hogy túlzottan kíváncsi lenne erre, csak hát... így mégis csak érthető, hogy óvatos vagyok, ami ebben az esetben még lehet is pozitív dolog.
- Egyébként a Charlotte-ot jobban szeretem - nyújtok kezet, mert azt hiszem, itt így illő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Balázs
***

Légies léptek nesze zavarja meg a jelenleg kongó folyosó csendjét. Hosszú szőke haj libben a hűvös levegőben, aminek fele a talár nyaka alá van rejtve. Bizonyára csak hanyagságból. Ahogyan lejjebb haladunk az érkezőn, szemet szúrhat a túlcsiszoltan csillogó Rellon jelvény. Mintha egy kincs lenne – és igazából Gvendolin számára az is; mindig ide szeretett volna bekerülni, ha szóba került a Bagolykő. Vagy akármelyik másik testvérháza a világ egy más pontján. A hidegre való tekintettel szürke harisnyát húzott egyenszoknyája alá, és fekete balerina cipőt húzott aprócska, finom lábára.
A nagyterem irányába igyekszik nőcis kis lépteivel, amit hamarosan elér, majd barna szemeit a hatalmas kilincsre emeli. Halvány mosoly jelenik meg szája szegletében, majd széttárul az óriási ajtó, és belépést nyer a híres bagolyköves helyiségbe. Mivel lassan az utolsó óráknak is vége a mai napra, ezért eléggé sok diák van jelen. Nevetnek, piszkálódnak, szemlélnek, olvasnak, mindenféle dolgot csinálnak.
Sachsen-Altenburg kisasszony hamarosan az egyik tömött asztal azon részére telepszik, ahol éppenséggel nincsen tumultus. Maga elé vesz egy tányért, és mattul fénylő szempárja máris valami harapnivaló után kezd kutatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Könnyű annak, aki úgy születik, mint az a szöszke gyerek repüléstan órán; „Mindent tudok, nyenyenye. Te nem tudsz semmit, nyenyenye” Úgy kellett volna földhöz vágni, mint ahogyan én tettem az óra végén a seprűvel. Nem volt a legjobban megtervezett kilépő, mert utána még fel is buktam a lábam elé dobott repülőszerben, de ez van. Többet már nem tudok tenni az ügy érdekében. Sikeresen zártam az első napot. Ügyes vagy, Apfelbaum. A vállamat veregetve, vagyis inkább azt fogdosva, és az esés fizikai fájdalmával küszködve megyek most a nagyterembe, hogy végre egyek valamit. Ma még nem sikerült, és így is tiszta égő volt, hogy folyamatosan a gyomrom korgása zavarta meg az órákat. Reggel elaludtam, nem volt idő reggelizni, no comment. Sajgó vállammal természetesen megtolom az étkező ajtaját, hogy hadd fájjon még jobban, megérdemlem.
     - Azt a… - csikorgatom a fogaimat, majd egy előttem álló fekete hajú fiúra nézek. Legyintek. Nem történt semmi. Azért szisszentem fel, mert ez jól esett nekem. Ja, nincsen gáz. Minden szuper. Úristen, kit akarok átverni? Egy csődtömeg vagyok. Így nincsen más választásom. Orromat lógatva veszem lépteimet egy olyan szeglet irányába, ahol látszólag nem ül senki nem. Aaaazonban mégis; egy lány. Zöld szemeimet csak egy pillanatig pihentetem rajta, majd vékony hangomon felteszem a kérdést.
     - Le-leülhetek? – nagyot nyelek. – Vagy zavar? – emelem újra rá szempáromat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Várffy, óóó, részvétem.
Hallottam, hogy szeretnek rászállni az olyanokra, akik tanárgyerekek vagy vannak hozzátartozóik a tanári karban. Nem csodálom, hogy Sára is lehalkította a hangját a megfelelő pillanatban. Nem értem mondjuk, hogy mire jó ez, mit éreznek azok, akik ezt csinálják. De gondolom, nem is kell értenem, mert én ilyet nem csináltat sosem, ez meg ilyen lelki kielégüléses dolog.
- Igen, ő eléggé ismert, és az biztos, hogy akivel ő barátkozik, az menő. Nem, én sem, de hát meg kell próbálni, hátha nem is olyan rossz fej. Az ilyen lányok tudod, mindig elképzel valamit az ember róluk, főleg azt, hogy ők jobbak, mint azok, akik nem így népszerűek, aztán meg kiderül, hogy ők is átlagosak, csak jobb a marketingjük.
Tudok egy-két lányt, akik eléggé népszerűek, és ők például megtervezik az egész napjukat, előre. Hogy hogyan viselkednek, milyen szavakat használnak, kivel érnek rá barátkozni. Mondjuk nekem ez így nem tetszik, mert ők is annyira mássá tudnak válni. Jó, ők nagyon igyekeznek a látszatnak élni, de pont az igyekezetben vesztik el önmagukat. Legalábbis én így látom. Szóval nem minden a népszerűség, hiszen nem is biztos, hogy te magad, a valódi ember a népszerű.
- Lehet, hogy ilyen háremes törekvései voltak az apjának. De ha jól tudom, nem is Helenáék anyja az első felesége, hanem ők valami harmadik vagy negyedik anyától vannak.
Láttam egy régebbi tablón, hogy volt itt már egy Payne, valami Trevor. A múltkor, amikor járőröztem, akkor olvasgattam a tablókon a neveket, és ott szúrtam ki. De az a srác mostanra már valami harmincéves, vagy annál is több. Szóval utána a könyvtárban megnéztem a családfájukat, és akkor láttam, hogy mennyire sok anyától születtek.
- Annak tartom magam.
Sok mindent mér az intelligencia, de úgy gondolom, hogy a legtöbb dolognak, amit jelent, megfelelek, valamint a viselkedésem is olyan, ami engem tükröz, és amivel nem bántok meg másokat. Ezt - hogy intelligens vagyok - bátran merem mondani.
- Vannak itt furcsa alakok, az biztos, de szerencsére nem olyan sokan. Ennek kifejezetten örülök.
Régebben többen voltak, apa is az olyanok miatt robbant le, akik átléptek egy határt. Amikor betörtek a boltba, és ott találták az öregemet, nem volt kegyelem. Persze járhatott volna rosszabbul is, ő is, mi is, de szerencsére ez nem történt meg, hiszen a mai napig morgósan dirigál nekem.
- Igen, és nem, nincs. Vannak szobatársaim, ha jól tudom, fent, de én mindig lesétálok a faluba. De van egy ágyam valamelyik szobában arra az esetre, ha mondjuk nem tudok hazajutni.
Mondjuk az a nagy helyzet, hogyha ez bekövetkezne, akkor szerintem azt se tudom, hogy melyik szobába kellene mennem, ennyire nem voltam még fent sosem hosszú távon. Mostanság is a prefektusi feladataim miatt vagyok láthatóbb.
- Nem, nem zavar. A legjobb barátom, Annabella is eridonos és pattogós. Ő az egyik prefektusotok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az asztalon annyi minden van, hogy nagyon nehéz választania. Sültek, zöldségek, édességek, mindenféle köret. Gvendolin azt sem tudja, hogy mihez kezdjen. Összeszűkíti pásztázó szemeit, majd egy szép adag tatár beefsteak szúrja meg a szemét. Mellette a frissen gőzölgő pirítós. Összefut a nyál a szájában, így nagyot kell nyelnie. Szinte száját nyalogatva kezdene az ételhez, amikor ismét nyílik az ajtó. Megzavarta őt ez, mert már annyira rákészült, hogy enni fog. Igaz, jól be is reggelizett, az ebéd sem volt kis adag, de egyszerűen azonnal vérré válik benne minden, amit megeszi. Szerencsés alkat, mert mégsem hízik annyira. Hozzá kell tenni persze, hogy nagyon sokat mozog annak érdekében, hogy levezesse felesleges energiáit. Szúrós tekintettel néz a felé közelítő fiúalakra, aki zöld szemeit rá emeli. Mintha kérdezni akarna valamit, de Gven nem tudja hová tenni őt. Talán együtt voltak most egy órán. Igen! Repüléstanról a hisztis gyerek. Enged felé egy gúnyos mosolyt, és vissza is fordulna a beefsteak felé, amikor a srác kérdez, kérdezni próbál valamit. Szemöldökét a magasba emeli, majd megvonja kis nőiességgel vállait.
- Az egyik nem zárja ki a másikat – tekint le az ételre, de persze arra is figyel, hogyan reagál a fiú. Nem szeretné, hogy sírva elszaladjon előle. Másra nem tud gondolni az órán produkáltak után. – Vagyis igen – sóhajt bosszúsan. – Foglalj helyet – és gyorsan maga elé kap még egy adag kaját, nehogy a fiú elkívánja előle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bár a franciák nem díjazták ezt a sportot, az óriás szavaival élve, nőietlennek tartották, én mégis elmondhatom, konyítok valamit hozzá. Holott se apám, se anyám nem tett szert kellő tapasztalatra a kviddics terén. Anyu valami Lyráról mesélt, akinél jobb terelőt nem ismert, meg mesélte, hogy ő is volt terelő valamilyen dilis meccsen. Apu meg rendszeresen elvisz minket a világkupára, én meg egyszerűen szerelmes vagyok.
Gondolom, a rellonosok se fognak nagyon meglincselni, ha kölcsönlopok pár dolgot, mert azok mégis csak jobbak, mint az itteni szertárból vihetőek. Egyedül a seprűm a sajátom, azt meg persze Várffyéktól szereztük be, meg is fizetve érte az árát, de egy cseppet sem bánom, mert egyszerűen olyan, mintha nekem készítették volna.
Kinyitva a ládát, ki is engedem a gurkót, majd egy bűbájt szórok rá, hogy csak félpályáig tudjon repülni, mert annyi nekem bőven elég. Az ütővel nem igazán vagyok megelégedve, elsőre nem is nagyon esik kézre, mégis megkezdem a gyakorlást, mert igen, be akarok kerülni a bajnok csapatba, mert az megtiszteltetés, és gyanítom, nem is vesznek be akárkit. Fent száguldozva, épp időben veszem észre, hogy a gurkó a pálya széle felé repül, ahol valakit vélek felfedezni, így minél gyorsabbra kapcsolva, próbálom elérni, hogy ne is találja telibe az illetőt. Amint kellően földközelbe kerülök, el is kapom a zuhanó gurkót, bár a lendületnek köszönhetően, esek is egyet, de hát ez még belefér.
- Elnézést, nem gondoltam, hogy még ilyenkor is sétál itt kint valaki - húzom el a szám, hisz sötét van aránylag, meg túl meleg sincs, az emberek már ilyenkor visszamenekülnek a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Charlotte Elisabeth Felagund

Fogalmam sincs, hogy mi vitt a kviddicspályára. Mentem, amerre a lábam vitt, és egyszer csak ide jutottam. Ugyan már viszonylag késő volt, mégis meglepett, hogy csak egy ember gyakorol, hiszen közeledtek a válogatók, ilyenkor pedig ki kell használni minden időt a gyakorlásra. Legalábbis azoknak, akik komolyan gondolják. Az én időmben még nagyobb volt a verseny, úgy látszik, most már bárki csapattag lehet, nem érzik szükségét a gyakorlásnak. Vagy talán veszített a kviddics a népszerűségéből? Szomorú, ha ez a helyzet.
Nem sokáig nézhettem zavartalanul az egyetlen pályán lévő játékost, hiszen a gurkó becélzott. Már éppen készültem, hogy egy laza varázslattal hárítsam a támadást, de megelőztek: a gyakorló lány gyorsan kapcsolt, és még időben rávetette magát a gurkóra.
- Úgy látom, hogy nem félsz a gurkótól. - az igazán nagy játékosok erre mind képes voltak, hiszen lehetett olyan szituáció, hogy valaki azzal vihette előre a csapatát, ha bekapott egy találatot. Persze itt az iskolában a taktikai éretlenség megnyilvánulásaként rengeteg olyan meccset láttam már, ahol semmi más nem volt a cél, csak az, hogy mindenáron elkerüljék a találatot, és kaotikus gurkócsapkodás alakult ki.      
Ekkora már felismertem, hogy az egyik diákom - méghozzá a vén trottyos Felának az unokája - hatástalanította a vaslabdát.
- Jól gondolom, hogy szeretnél bekerülni a csapatba? - erre minden esélye megvolt, ha még ilyenkor is képes gyakorolni. Ezt persze neki még nem mondtam, hiszen ahhoz még túl keveset láttam, hogy rászolgáljon a dicséretre. A hozzáállása mindenesetre példásnak tűnt, ez pedig már egy olyan alap volt, amire lehetett építkezni. Csapatkapitányként anno nagyon odafigyeltem arra a potenciális játékosoknál, hogy megfelelő legyen a hozzáállásuk, legyen bennük kellő elszántság, kitartás. Enélkül esélyük sem volt bekerülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem mondanám, hogy a világ legkellemesebb érzése a földbe csapódni, de ez is olyasmi, amit el kell viselni, mert egy meccsen örülhetek, ha ennyivel megúszom. Amúgy se vagyok egy nyafogós lány, a körmeim se féltem, ha így lenne, akkor inkább varrókörre járnék, vagy valami divat cuccra. Ezek viszont egyáltalán nem érdekelnek, a divatot meg amúgy se követem. Megvan a magam stílusa, és nem fogok másokat majmolni, csak hogy valakinek tűnjek.
- Nem bizony - vigyorodok el magabiztosan, mert ezt határozottan állíthatom. Nem, nem vagyok rendíthetetlen, meg van a saját magam kis félelem listája, de a gurkók nem tartoznak bele.
- Persze, már mikor jöttem, tudtam, hogy az első dolgaim közé fog tartozni, csak... nem igazán volt időm ráedzeni. A Beauxbatonsban nem volt kviddics csapat - húzom el a szám, mert konkrétan azt sem értem, hogy azok a dísz.... trimágus tusára minek neveztek be, a második körnél tovább még sose jutott senki.
- És professzornak nem hiányzik? Nem szeretné ráncba szedni ezt az egész kviddics dolgot itt? Ahogy látom, egész hanyatlóban van. Apu mesélte, hogy mikor idejárt, még az edzéseket is rengetegen nézték, és nem volt olyan, hogy kongott volna a pálya. Ez azért elkeserítő kicsit - vágok egy grimaszt, közben azért visszahelyezem a labdát a ládába.
- Vagy nem tetszik felszállni Ön is? - pillantok rá még félbehagyva a mozzanatot.
- Bár lehet, Önnek ez állna inkább kézre - dobom hirtelen oda a kvaffot, csak hogy megbizonyosodjak róla, a reflexei még a régiek-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Majának azt hiszem lassan, de azért feltűnt, hogy eléggé fel voltam öltözve és hogy vártam őket, szóval lassan, de biztosan összeszedte a táncos törpillákat. Elég sok volt a cuccunk megint, azt hiszem akár több napra is maradhattunk volna és nem okozott volna gondot se az öltözködés, se a maradás ténye. Bár arra a nyakam mertem volna tenni, hogy nem volt fésű egyik táskában sem, maximum olyan, amivel pónit lehet fésülni.
- Mikor kezdjük a kviddicset, Klarcia? - érdeklődtem büszke mosollyal, ahogy odaadtam a sebváltóról a sapit Majának. Nagyon ügyesen célzott és a dobóereje is elég nagy volt, szerintem simán lehetett volna hajtó. Más kérdés, hogy közben meg mégis értettem, Manda miért nem akarta, hogy a lánya kviddicsezzen.
Aztán lehúzódtam a parkolóba és le is parkoltam, majd a motort leállítva kicsatoltam magam. A tekintetemet Majára függesztettem, majd elvigyorodtam szélesen.
- Nem, tényleg nem, még csak az hiányozna, hogy itt lakjon! - nevettem el magamat kicsit, mert előttem volt, ahogy Helmut bent ül egy kennelben. - Nem teljesen, az érdekelt, tudod-e hol vagyunk. Akkor bemegyünk? Nem sétáltatni.
Előre vettem a kabátomat, majd felvettem és elkezdtem felcipzározni, a fejembe húzva a sapimat is. Szürke ide vagy oda, nekem is fel kellett vennem, mert hideg volt már.
- Arra gondoltam, hazavihetnénk valakit, ha már egyszer jön a karácsony. Mit szólsz, Babygirl?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Charlotte Elisabeth Felagund

A Rellon kviddicscsapata sorozatban nyerte a bajnokságokat az elmúlt években. És ennek a csapatnak én raktam az alapjait. De mostanra már elballagott mindenki, akikkel együtt  játszottam, azt se tudtam hirtelen, hogy ki a csapatkapitány.  
- Ki most a csapatkapitány? - kérdeztem meg. Az én helyemet Mínea vette át, de hogy utánunk ki következett, azt most meg nem mondtam volna. Nem kerestek mostanában a csapattól, pedig megtehették volna, hiszen mindig jól jönnek egy legenda tanácsai.    
- Akkora baj még nincs, hogy nekem kelljen ráncba szednem a kviddicset. Vagy rosszul gondolom? - ha reménytelen lesz a helyzet, úgyis szólnak majd, aztán vagy lesz kedvem megoldani, vagy nem.
A felém dobott kvaffot ösztönösen kaptam el. Rögtön feltörtek bennem a régi emlékek, innentől már nem volt kérdés, hogy felszállok-e. Csettintettem, és a seprűm megjelent.
- Óh, látom te is tudod, milyen egy igazi seprű. Bár az iskolai meccseken úgyis egyenseprűket kell használni. - elmosolyodtam, amikor feltűnt, hogy Charlotte is a családom modelljét használja.
A pálya közepén szálltam fel, kezemben a kvaffal. Megelevenedett bennem a pillanat, amikor félpályáról dobtam gólt. Menne ez most is! Kettőt tapsoltam, mire a pálya világítása felkapcsolt. Aztán elresztettem a kvaffot, a bal karikát célozva. Vártam... és gól! A kvaff áthaladt a karikán. Éppen úgy, mint ahogyan az év gólját szereztem annak idején, leszámítva, hogy most őrző eszén nem kellett túljárnom.
- Kis edzés után beférnék bármelyik csapatba. - állapítottam meg.
- Gyerünk Felagund, most te jössz! - a lányon volt a sor, hogy megmutassa, mit tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

a halálos bleee

utazom épp hazafele busszal és soha nem tudom eldönteni, nézelődjek-e vagy aludjak. azért kéne kicsit aludni. most úgyis főleg a sötét van


ó, boldog éjfélt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Neee, pssszt - kaptam az ujjam Lewy szája elé, de már késő volt, a fél mamusz a kezemen csapódott, majd kettőn közé pottyant. Én szóltam. ez a kviddics szó felér egy "hajíts" dologgal. Múltkor Sebby is mesélt valamit és minden szavánál, mikor ez jött, repült valami. A villa is... Nem volt ám vicces! Klara élvezi ezt, pedig nem túl kedves dolog, az se, mikor veszélyes dolgokkal dobálózik. - Én mondtam.
Ahogy visszahúzódtam az ülésbe inkább lassan kicsatoltam magam, bár elég bizonytalanul. Ami azt illeti nem nagyon értettem, mi is folyik itt, mondjuk nem is kellett gondolom, ha nem szólt előre. Lehet megbeszéltek valamit és később megyünk? Nem igen értettem.
- Most miért mondod ezt így? - kérdeztem kicsit értetlenül kifelé nézve a bejáratra, majd vissza rá. Szerintem jól meglennének az állatokkal. Mármint egyikük se utálta őket vagy hasonló, mondjuk jobb, hogy nem ruháztak be, van elég a családban, akit nyúzhatnak és szerintem nekik nem lenne rá elég idejük. Helmut is sokat dolgozik, anya is és Levendulának is megvan a maga kis biznisze. Túl elfoglaltak ők ehhez.
- Tudom, ismerem - ismételtem kicsit magam, vagy legalábbis a tényt, hogy összeraktam, hogy a Misinán vagyunk. Nem lakunk messze tőle amúgy se, a tütüvel ez a tíz perces út szinte semmi. Anyuék kicsit messzebb vannak. Az vagy negyed óra, néha húsz perc. Meg a másik irányban is van. Aztán csak bólintottam picit még mindig nem teljesen értve mit szeretne. Felhúztam a sapim a két kis bojttal, majd megfogtam az egyik ilyen picit, hogy kiszálljak és a mögöttem csücsikélő Aniat is kivarázsoljam sapkásan, megint minipipősen és jól besálazva. Utálta, én is, hogy láttam rajta, mennyire nem szereti.
Aztán ahogy hajolgattam befelé nagyjából én lettem a pár napja nézett Shrekből az angyalból a Csizmáskandúr. A nagy szemek, meg az a boldogság hogy ez nagyon. Csak nagyon.
- Szóval tényleg, rendesen hazavihetünk valakit? Szabad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő