|
|
|
|
|
|
Wittner Stella INAKTÍV
RPG hsz: 202 Összes hsz: 514
|
Azért az eléggé lesarkított szerintem, egy pozitívból kialakult agegap meg egy negatív utáni esetleges pedofília két totál külön dolog. Bár mondjuk sok dolgot tartanak betegségnek, szóval nvm. Csak azt hittem Dimi ilyen ultratoleráns.
|
|
|
|
|
Eszterházy Diána Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató
RPG hsz: 209 Összes hsz: 684
|
Zselyke ne haragudj, de ultra cringy vagy : ((( még nekem is, pedig nekem asszem magas az ingerküszöböm, mint egy fekvőrendőr
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
A tolerancia jó dolog. A neveltgyerekből szeretővé avanzsálást viszont meghagyom az igazán nagy művészeknek, hálivúdi világfiaknak és egyéb becsesneves életművészeknek, én kevés vagyok ehhez.
|
|
|
|
|
|
Elijah Kearney INAKTÍV
katasztrófamágus RPG hsz: 214 Összes hsz: 971
|
nekem, - mármint usernek XD - ebben még ülni is az lenne. mondjuk, mutatós, meg minden, de baah. tériszony T_T #tématereleslevel200000
|
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Sisakkal még könyök- és térdvédővel kilehet próbálni: D *némán hálás pillantást küld felé*
|
|
|
|
|
|
|
Wittner Stella INAKTÍV
RPG hsz: 202 Összes hsz: 514
|
- Mi? - kérdeztem értetlenül még grimaszban ragadt pofival felé nézve. Kellett pár másodperc, hogy összerakjam, miről is beszél, majd egy kínos mosoly kíséretében fújtattam és lestem a lábikóimra meg is mozgatva őket. Nem, semmi bajuk, szeretem a cipőim mind jó és éppen kényelmes. Van, ami nem tűnik annak, meg van, ami nem is az, de ezt egy lány sosem vallja be! Akkor is letopog egy partyn négy órát benne, ha már olyan, mintha minden tűt a világból átböktek volna a bokáján és a talpán. Nem beszélve a vádliról, ami úgy be tud durranni, hogy csak na. Pedig én még csak nem is vagyok durván túlsúlyos, láttam már olyat! Azok a szegény lábak! - Szerintem üljünk le oda - mutattam a kis puffokra, még elment a lány a cipőcskepárért. Ideje volt ezen is túlesni. Mint a ragtapasz, meg kell fogni és huss, lerántani. Mondjuk lehetőleg ezt ne tegyük meg a fóliámmal, még nem érzem jól magam. Lehet túldramatizálom, de az tuti hogy nagyjából 15 másodpercig bírtam könnyek nélkül. És kétszer kértem meg Dávidot, hogy de ne röhögjön és várjunk kicsit. Nem volt vicces! Az utolsó pár perc viszont egész jó volt. Totál zsibbad és bizsergett az egész, de már tökre nem zavart, hogy fájdogál, csak vártam az eredményt. Talán nem mindig olyan rossz, nem? - Hát, tudod ebben is egyre kreatívabbak az emberek, vannak új dolgok meg érdekességek, hallottam például az első fiúmtól - itt megálltam kicsit, aztán csak rájöttem, hogy pont nem ezt akartam elsőre megbeszélni. - De erről később, most mást szeretnék mutatni. De ne akadj ki nagyon! Kezdem azzal, amitől minden szülő tuti mászna a plafonra vagy falnak menne, de sose voltam kíméletes, takargatni se szeretek dolgokat. Elég friss még minden, hogy jókor közöljem. Bár kinek és mi a jó? Felmerült az irodájában is pár hete, hogy hát kutya vagy tetkó. Megoldottam magam az egyiket, mondjuk. Ajándék volt, de a legjobb abból is, amit Dávid adhatott. Közben sikeresen vettem egy nagy levegőt és feljebb rángattam a felsőm, kihúzva a nacimból - kivételesen vettem fel melltartót is, max megvillantjuk. Nagy kaland, csipke és matchingel a bugyimmal. Jó cucc. De lassan eléggé fent is volt, hogy a teljes fólia kint legyen és vörösben úszó tenyérnyi helyen látszódjon a sötét minta. A szitakötőm. - Meglepetés? - kérdeztem, kijelentettem és felszólítottam, nem tudom, de kínos szájösszepréselés mellett fordultam úgy, hogy lássa. Nem a cipő szorított. - Biztos azok a bárpultosok is értenek a dolgukhoz. Hallottam a suliban, hogy a könyvtáros lány férje is valamikor ilyen fiú volt, most meg - tárom el a kezeim. Mindenki visszatérhet a jó ösvényre?
|
|
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Csapatépítősben - Szeretem a drámai hatást. Az még jobb lett volna, ha a konyakszőke tincseket, amiket a kalandra kreáltam még a szél is fújja, de nem baj, jó lesz így is. Megvolt az, amit akartam, elismerés és a nagy pillanat. Ráadásul nem a kandallón berobbanós, kormos orrú változatban. Pontosan tudom, hogy mit jelent egy ilyen kandallós utazás, nem véletlenül jöttem előbb, nekem kell az a tíz perc - háromnegyed óra -, amíg elfogadható leszek saját magam szerint is. - Hellóka. A füstös szagú fiút azért úgy megnézem magamnak, van egy olyan érzésem, hogy vele fogok a legjobb ellenni, mert olyannak néz ki, mint én, és kéremszépen én vagyok a verhetetlen kiakasztós liba a családban, szóval vannak dolgaim. Ha rám néz, még integetek is neki egy aprót cicás mosoly kíséretében. Várunk, és eszembe is jut valami nagyon frappáns vicc, hogy minek is nézünk mi így ki, de mire kinyitom a számat, berobban hatoskánk is, így aztán ennyi is volt a móka mára, apa szidás, és kulcsok. Amíg várakozunk egy közeli fotel karfáján foglalok helyet, és nézem a többieket. Eléggé szimpatikusak vagyunk mi így együtt, szerintem ez egy jó buli lesz, már most élvezem. Egészen addig, amíg a kiosztás után el nem kezdenek elszivárogni az emberek. A kulcsot, ami nálam landol, Emerald felé nyújtom, mert én még nem biztos, hogy aludni szeretnék, elvégre még csak hét óra lesz. Otthon ilyenkor megyünk vacsorázni. - Öhm... ennyi? Kérdezem meg egy kicsit csodálkozva, hiszen ketten is elszállingóztak kapásból. Hát ez így lélekrombolás. - Inni valaki?
|
|
|
|
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
KenőkésTehát kell egy frappáns sztori, amiért késtem kemény két percet. Rendben! Akkor kitalálok valamit, vállalom a kihívást. Ami igazából sokkal egyszerűbb lenne, ha komolyan venném, de így elég necces a dolog. Körbe pillantva a többieken, valószínűleg, csak én késtem. A szemem megakad egy lányon, aki felém mosolyog kedélyesen, csak biccentek felé egyet. Hatalmas eszmefuttatásom kellős közepére csöppen be hatodik tagunk, ami kicsit megnyugtatja a lelkem, hogy nem csak én késtem. North ugyanúgy kiosztja, majd elmegy. - Szóval 10 perced van kitalálni egy nagyon pöpec sztorit a késésedre - bólintok egy aprót nyomatékosításképpen. - Ha jót akarsz rakj bele valami halált - dőlök hátra a széken, majd folytatom tovább a gondolkodást. Nincs nekem ehhez erőm, inkább elmondom az igazat és haladjunk, tököm sem akar már gondolkodni a mai napon, csak egy whisky-re vágyom az előző kocsmából. És még a pultos lány is aranyos volt. North pár perc múlva toppan be kezében a kulcsokkal, amik közül az enyém éppen felém repül. Most tudatosan használtam a szélelemem, amivel lassan kinyitott tenyerembe raktam a kulcsot. - Kösz - biccentettem egyet. - Naná, hogy meg! Véletlenül beültem egy kocsmába, amit idefelé jövet találtam. De vigasztaljon a tudat, hogy a pultos lány cuki volt - vállat vonva tápászkodom fel a székemről, majd hajolok le a táskámért. Vállamra kapva indulok el a szobám felé, amikor meghallom Payne hangját. Szóval valaki másnak is van kedve itókázni egy kicsit, nem csak nekem. Hátrafordulva nézek a lányra, majd elgondolkodom. Mennyi az esélye, hogy csak 2-3 whisky-t iszom ezen az estén? Igazából - nem röhög - elég sok, mert akármennyire hihetetlen van annyi felelősségtudatom, hogy bizony holnap nagy nap van, így jó kondiban kell lennem. Egye fene! Payne-re emelve tekintetemet keresem a szemkontaktust, ami egy velem való beszélgetéshez elengedhetetlen. - Dobd le a cuccod és 10 perc múlva a szálló előtt találkozunk - intek egyet még az ajtó felé is, hogy tuti legyen a dolog. - Más esetleg? Conroy? - emelem fel egyik szemöldököm, egy féloldalas mosoly kíséretében.
|
|
|
|
Lily Brown INAKTÍV
Botanikus tanonc * Lizi RPG hsz: 34 Összes hsz: 545
|
A szünet utolsó napjait igenis ki kell használni, és semmiféleképpen nem a kastélyban, hanem a ki kell menni a szabadba! Minden erőmet bevetve élvezem a friss levegőt, ám most társaságom is akadt. Nem is bánnám, de hirtelen nem tudtam mit kezdeni sárga pehelytollas társaságommal, nem igazán volt még rá példa a múltban, hogy egy random kacsa jött oda hozzám, és hát milyen értelmesnek tűnik, már amennyire egy kacsa értelmes tud lenni. A kis ösvényen egy lány tűnik fel, és mivel felénk tart, feltételezem, ő lehet a tollas tulajdonosa. Kissé mérgesnek tűnik, remélem nem rám, hogy ráijesztettem az állatra, de aztán megnyugodva hallom, hogy a kacsa csak megérezte a zsebem tartalmát, és ki akarta kunyizni tőlem, hátha rendes leszek vele. A lány leszidására szinte emberi rekciókat meghazudtolva gesztikulál a szárnyaival, és a testével, amire majdnem eltátom a számat. Na ilyet sem láttam még. - Szóval nem is vagy annyira ijedős, mint gondoltam, kedves T-rex - intéztem a kacsa felé a dorgáló választ, de igazán nem is lenne rá szükség, a gazdájára úgyis inkább hallgat mint rám, a random idegenre. - Bocsi, hogy megzavartam a kacsád nyugodt sétálóidejét holmi levélbeuggrálással - fordulok most már a lány felé, beletúrva kiengedett hajamba, ahonnan száraz levelek garmadát söpröm ki ujjaimmal. Úgy tűnhet, mintha zavarban lennék, de inkább csak jól mulatok a vicces kacsán, és már egyáltalán nem zavar, hogy összeakadtam vele. Legalább van társaságom is a kikapcsolódásomra. - Ó, és én Lily vagyok, a kékek házából - teszem még hozzá gyorsan, hiszen erről megint majdnem megfeledkezem, mint úgy általában mindig. Kezemmel integetek neki, mert a kézfogást nem igazán szeretem, mert az olyan nagyonhivatalos. De ha a lány inkább kezet nyújt, elfogadom minden további nélkül. - Mióta van meg? És hogyhogy egy kacsa a háziállatod? Bárki más kutyát vagy cicát választana, te pedig egy tollassal élsz. Nagyon furcsa egy dolog ez - nevetem el magam.
|
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Excalidíció Halál? Zokni? Mi a franc? Késtem? Milyen időszámítás szerint? Azért mert az ő órája mást mutat? Na segáz. Visszafordulok a kandallóhoz, beledobok egy kis hopport és bedugom a fejem, hogy felordítsam az öcsém egy pár zokniért. Valamiért a zoknis szöveg jobban tetszik, mint a halál, persze rá is ijeszthetnék, hogy megeszem reggelire, de nem szándékozom világgá kürtölni, hogy mi vagyok. Szóval lehúzom a maszkom és kiabálok az öcsémnek, aki borzas álmos fejjel hamar előkerül, bár ezt rajtam kívül senki nem látja vagy érti, leadom neki a drótot, hogy dobjon meg egy pár zoknival, megadom a címet aztán visszafordulok a társasághoz. Megkapjuk a szobakulcsokat, az enyém az ötös, aminek örülök, mert ezt a számot még meg tudom jegyezni. A kulcsot gond nélkül kapom el, s ugyan abban a pillanatban a kandallóból is kirepül a zoknim. Ha nem lennék damfír nem kapnám el olyan lazán, ahogy, de így viszonylag észrevétlenül sikerül, szóval amikor rám kerül a sor a magyarázkodás terén csak megvonom a vállam. - Az utolsó pillanatban élet-halál harcot vívtam, hogy legyen elég zoknim - mondom és meglóbálom a kezemben levő zoknikat majd rákacsintok a lányra, aki súgott, bár valószínűleg semmit nem lát belőle, mert még mindig napszemüvegben vagyok. Mindegy. Az ivás kapcsán elmosolyodom. - Én jövök! - mondom a többieknek, aztán elmegyek a szobámba és ledobom a táskám, majd visszamegyek a megbeszélt helyre, hogy menjünk valahova. Nem mintha innék... De a társaságot jó lenne jobban megismerni.
|
|
|
|